Túraajánló a Pádisi-karsztvidékre

Barangolás az Erdélyi-szigethegységben

Turista Magazin, 2002. szeptember


Egésznapos kemény túra. Különösen a fennsíkra vezető emelkedő fárasztja az embert, utána viszonylag kellemes terepviszonyok várhatók - Erdély legnagyobb barlangbejáratával. 

Kiindulópontunk a Boga-telep elején lévő útelágazás (530 m), ahol jobbra, kelet felé tartva kezdjük meg az emelkedést. A műút szerpentinezve vezet fel a Létrácska-hágóhoz. A kék kereszt turistajel ennél rövidebb, de meredekebb ösvényen jut el idáig. A házak mellett pár száz métert megtéve egy útkanyarban a patak előtt egyenesen folytatjuk. Jobbról a Száraz-Magura sziklaletörése nyújt igen felemelő látványt.

Az ösvény néhány kisebb épület mellett haladva emelkedni kezd. Eleinte még hegyi kaszálókat érintünk, amelyeket vízfolyások kereszteznek, majd beérünk az erdőbe. Az ösvény emelkedésével együtt a bükk válik az uralkodó fafajtává. A meredek hegyoldal miatt gyakran kell megállni egy-egy rövid szusszanásra.

Hamarosan traktorutat keresztezünk: itt balra fordulva néhány perc alatt egy kis kitérővel elérhetjük a Háromkirály-vízesést (ösvény nincs, igen meredek hegyoldalon lehet odajutni de visszafelé megéri a kitérőt). Továbbra is meredek emelkedőn haladva érintünk egy tisztást, majd kiérünk az útra. Pár méter után visszatérünk az erdei ösvényre, ahol tartva az emelkedést még kétszer keresztezzük az utat. Mielőtt harmadszor is az úthoz érnénk, elhaladunk a kissé elhanyagolt Vörös-kút mellett.

Feljebb találjuk a Vörös-kúti barlangot, amelnek első szakasza fejlámpával, minden különösebb felszerelés nélkül is járható. A kaptató utolsó szakaszát két úton is bejárhatjuk. Továbbra is a kék kereszt jelet követve kicsit hosszabb úton mehetünk. Sajnos ezt a részt egy sűrű - részben kidőlt - fenyves teszi "emlékezetessé", ezért inkább a barlang előtt meredeken balra felkanyarodó, térképen is szereplő utat javaslom mindenkinek. Ez elég tisztességesen, néhol köves, kiszáradt patakmederben emelkedik fel a fennsík széléhez - jelzetlenül.

A fennsík nyugati kapujához értünk, a Létrácska-hágóhoz (Saua Scarita, 1160 m), idáig nagyjából másfél-két órát számolhatunk kitérők nélkül. Egy torony maradványán túl egy őrházat találunk itt, valamint csodálatos rálátást a mellettünk fekvő, fenyőkkel szegélyezett katlanra (Uvala Balileasa). A katlan déli oldalán vezető úton folytatjuk. Balra, a katlan alján kis pásztorkunyhók, legelésző birkanyájakkal. A Ponor mellett található vadászház a következő katlanban lesz, mindössze 40 perc járásra.

Ebben a katlanban erednek azok a bővizű források, amelyek majd a Csodavár barlangjában tűnnek el a mélybe. Ha a katlan alján haladunk, megsimogathatjuk a legelésző lovakat. A Glavoi-vadászház a rét túlsó végén található, nevezik Ponornak is. Itt egy bővízű finom forrást találunk, valamint egy rögtönzött sátortábort. Magyarokkal is gyakran találkozhatunk, célszerű a kisebb túrákhoz itt letenni a kocsit. Vizet mindenképp szedjünk itt.

Érdemes egy kis kitérővel, a Ponor-rét felé megközelíteni a Csodavárat. Ehhez induljunk el keletre a forrás melletti, meredeken fölfelé vezető jelzetlen dózerúton. Egy kisebb nyereg után szintben haladva lassan teljes szépségében kitárul a Ponor-rét, amely az előzőekhez hasonló lapos katlan. Különlegessége, hogy a lent kanyargó patak egy ponton egyszerűen eltűnik. Kiadósabb eső után a víznyelő "nem bírja" a terhelést, így az egész rét egy rövid időre tóvá változik. 

A víznyelőt az útról jobbra letérve, toronyiránt átvágva érhetjük el. Innen a kék és sárga kör jelzések közös szakaszán egy kisebb, izzasztó emelkedőn folytatjuk a Varnita-hegyen át (1149 m). A túloldali lejtőn keresztezünk egy utat, majd útelágazáshoz érünk. A kék kör jelzésen folytatjuk: egyre meredekebb lejtővel érjük el a sziklás szakaszt. A fenyők közül egyszercsak hihetetlen látvány tárul elénk: a szemközti sziklafalban egy hatalmas barlangot pillantonk meg. Ez a Csodavár, illetve annak egyik katlana. A Csodavár tulajdonképpen a karsztfennsík egyik víznyelő-rendszerének hatalmas, több helyen beszakadt tagja.

A barlangbejárat magassága meghaladja a 70 métert, egyike a leghatalmasabbaknak. Méretét csak akkor fogjuk fel igazán, ha a bejárat környékén emberek vannak: kicsiny hangyányi pontoknak látszanak csak. Meredek, lépcsővel biztosított oldalban ereszkedünk le a sziklákhoz. Kicsit érdemes a barlang kezdeti szakaszán bolyongani, majd továbbindulni a kék kör jelen, a Csodavár körútján. 

A 3-as dolina következik, melynek alja 120 méterrel van a környező terület alatt. Csodálatos, csipkeszerű függőleges sziklafalak övezik a kőomladékos lejtőt, melyen körbejárjuk a dolinát. A terület déli oldalán lehet némi mászás árán kijutni. A látnivalók ezzel korántsem értek véget. 

Rövidesen elérjük a sárga kör jelzést, majd jobbra fordulva együtt halad a két turistajel. Néhány perc után ismét jobbra kanyarodunk a kék kör jelzéssel, hogy az előbb "testközelből" megtapasztalt katlanokat most felülről, biztonságos kilátókból nézzük meg. Hamarosan elérjük az első fából készült szerkezetet. A látvány leírhatatlan: alattunk száz méternyi mélység tátong, körben mindenütt hatalmas fenyők. 

Továbbhaladva még néhány helyről letekinthetünk a katlanrendszerre, közte a 2-es dolinára. A felejthetetlen látvány után lassan visszatérünk a korábban keresztezett útra, majd azon haladva a Glávoi-vadászház mellé. A Csodavár körútjának bejárása legalább két órába telik, de sietni nem érdemes. Innen már gyorsabban lehet haladni, akár a Pádis menedékház felé folytatjuk az utat (1 óra), vagy vissza a Boga-telepre (2 óra).

Kép és szöveg: Vidovenyecz Zsolt


Gyakorlati tudnivalók

Utazás

A Pádisi Karsztvidék Magyarország felől autóval nagyon könnyen megközelíthető. Dél felől célszerű Méhkeréknél átlépni a határt (Pécs - Szeged - Békéscsaba - Sarkad - Méhkerék), az ország más részeiről inkább Biharkeresztesnél ajánlott kilépni (Budapest - Szolnok - Püspökladány - Biharkeresztes, vagy Miskolc - Debrecen - Biharkeresztes). Biharkeresztestől Nagyváradon (Oradea) kell rátérni a Dévára (Deva) vezető 76-os (E79-es) főútra, amiről Belényes (Beius) után Sudrigiu (Szedres) falu elején kell balra, keletre térni a Piertosz (Pietroasa) község felé. 

A Nagyvárad - Déva főút Méhkerék felől elérhető Nagyszalontán (Salonta) át a 765-ös úton Tulka - Tenke - Hollód (Tulca - Tinca - Holod) érintésével. Az út a határtól Pietroszig másfél óra alatt kényelmesen bejárható. Innen erősen kátyús, csak a turistatérképeken jelzett út vezet tovább a Boga üdülőtelepre (busszal is járható, 1/2 óra) és a Pádisi fennsíkra (autóval járható, 1 1/2 óra).
 

Emberek 

Ezen a vidéken is főleg románok élnek, de jelentős részük ért magyarul. Kedvesek, segítőkészek. A hegyekben illik minden szembejövőnek köszönni. Sok magyar túrázóval lehet találkozni, főleg a hétvégeken.
 

Időjárás

A Bihar-hegység jellegzetessége, hogy igen gyakran hullik valamilyen csapadék. Évente 2000 mm eső esik, több mint duplája a hazai maximumértéknek. Erre mindenképpen jó felkészülni (esőkabátot mindig vigyünk), de nem érdemes egy-két kósza felhő miatt elhalasztani a túrát.
 

Táborhelyek

Sok magyar vett házat a Boga telepen, talán ez a legideálisabb táborhely. A telepen kocsma üzemel, de bolt nincs. A fennsíkon több helyen is lehet sátrazni: a Varasó-háznál, a Pádis menedékháznál, a Glavoi vadászháznál (Ponor, forrás van, sok magyar). Sátrazásnál számítsunk a gyakori esőkre (körbeárkolás, esővédő).
 

Pénz

Románia hivatalos pénze a lej, manapság durván 100 lej tesz ki egy forintot. Túl sok forintot nem érdemes felváltani a gyors infláció miatt, de valamennyi lej mindig kellhet. Forinttal a legtöbb helyen itt már nem lehet fizetni. Általában minden valamivel olcsóbb, mint hazánkban. Tankolni a határ közelében magyar benzint árusító kutaknál érdemes (kb. 150 Ft/l)
 

Étel, ital

Ha kocsival megyünk, javasolt Magyarországon beszerezni az élelmet. Bolt utoljára Pietrosz községben van, nagyobb áruház Belényesen. Célszerű ásványvizet is vinni, bár a táborhelyek környékén általában találunk bővizű forrásokat. Pezsgőtabletta, szörp javasolható.
 

Útjelzések

Viszonylag jól karbantartott útjelzések találhatók a környéken. Térkép nélkül azonban nem ajánlott elindulni, ugyanis sok helyen egy jelzés kétfelé folytatódik, teljesen eltérő irányokban. Általában ilyen helyeken útjelző táblák is vannak, amelyeket a hazai gyakorlattal ellentétben még nem tettek tönkre.

Némiképp eltér a jelzések formája és jelentése az itthon megszokottól. A főutak sávja függőleges irányú, a mellékutak jelzésének fehér alapszíne a jelzéshez igazodik, nem téglalap alakú. A kör alakú jelzés körutat jelöl, illetve létezik ennek két színmezőt tartalmazó változata is (pl.: sárga pötty körül fehér kör, körülötte még egy sárga kör).
 

Turistatérkép

A területről Magyarországon is beszerezhető turistatérkép a nagyobb könyvesboltokban. Legkevésbé használható az Erdély hegyei című útikönyv-sorozat Bihar-Vlegyásza kötetéhez adott melléklet: bár ez ábrázolja szinte a teljes hegységet, az útvonalakat jelentős hibákkal ábrázolja. 

A bihari Pádis karsztvidéke című 1:30 000-es turistatérkép első kiadása zöld fedlappal jelent meg 1998-ban a Dimap-nál. Nemrég jelent meg ennek a térképnek a 2. kiadása zöld-fekete-fehér fedlappal, javított tartalommal. Mindenképpen ez utóbbi kiadást célszerű beszerezni.

Következő cikk

Gondozza Vidovenyecz Zsolt, a Körösök Völgye Turista Egyesület tagja. 2003

Vissza a KVTE honlapra - A fejezet tartalma