Jobbról erdőfolthoz érünk, majd az út pár perc múlva élesen balra ráfordul a Sárgagát nevű töltésre. A gát a nevét az agyag miatt sárgás színéről kapta. Az útkanyarban lévő hídnál ágazik el a Hosszúfok-Okányi főcsatornából a Bélmegyeri-csatorna, és itt tér le egy kis ösvényen a Fehér-hát felé a piros sáv jelzés is. (A piros sáv elvileg érinti Bélmegyert is, de nincs felfestve.)

A zöld sáv marad az úton továbbra is, az irány DNy-ira vált. Balról a széles Hosszúfok-Okányi főcsatorna kísér tovább (túloldalán fasor), szemben pedig már látható a Hosszúfoki szivattyútelep régi kéménye, amely kitűnő tájékozódási pont. Mintegy 1 km múlva jobbra földút ágazik le a pusztába, itt halad a zöld kereszt jelzés (a leírás kicsit lejjebb olvasható).

Továbbhaladva az úton, majd két km után a Fehér-háti halastavak gátját látjuk balról. A tavaknál az út is jobbra kanyarodik, mi pedig földúton folytatjuk tovább a kémény irányába. A kishídon balra átmegyünk a főcsatorna másik partjára, majd elérjük a Hosszúfoki-főcsatorna gátját. A túlparton kedves szivattyútelep. Pár lépés után kiérünk a Kettős-Körös gátjához, ahol balról a piros sáv jelzés érkezik a fehér-háti kitérő után. Jobbra fordulva az aszfaltozott töltéskoronán elhaladunk a régi szivattyútelep mellett, ahol most a Bodoki Károly Vízügyi Múzeumot találjuk. 

Bodoki Károly (1814-1868) a Székelyföldről Gyulára származott, több jeles közéleti személyiséget adó Bodoki család egyik tagja. Felsőbb tanulmányait Debrecenben és Pesten végezte, majd bejárta Nyugat-Európát. Hazatérve már 22 éves korában Békés vármegye mérnökévé választották meg. 1847-ben az újonnan alakult Körösszabályozó Társulat osztálymérnöke lett, s ebben a tisztében tervezte és irányította haláláig szűkebb hazája vízépítési munkálatait. A róla elnevezett múzeum az 1898-ban épült I. számú szivattyúházban található.

A múzeum után még 2 km-t kell menni folyásirányban a Kettős-Körös gátján. Balról sűrű erdő takarja a folyót, csak néhol lehet lemenni a partra kis ösvényeken. A gát követi a kanyargós folyót, ezért a hidat szinte csak akkor látjuk meg, ha már odaértünk. Balra fordulva kell átmenni a hídon a túlparti Petőfi emlékműhöz. (A hídfőnél csatlakozik be jobb felől a zöld kereszt, az új bélmegyeri műúttal.)

A híd helyén álló réven naponta többszáz szekér kelt át a Körösön. Az első fahíd 1879-ben készült el, majd ezt váltotta fel a jelenleg is látható 1901-ben készült háromnyílású acélhíd.

A zöld kereszt jelzés a Sárgagáton ágazik le Mezőberény-Bélmegyer műúton haladó zöld sáv jelből a Hosszúfok-Okányi főcsatorna keresztezésétől 1 km-re DNy-ra. Az út végig a pusztában halad, egy két jellegzetes tájékozódási pontot érintve. Az első egyenes ÉNy-i irányba mutat, majd az első keresztező csatornánál balra fordulunk DK-nek. Fák mellett haladunk egy romos tanya felé, a jobbra kínálkozó leágazást kihagyjuk.

A tanya mellett egy kettős kanyarral folytatjuk, az irány továbbra is DK-i marad. Jobbra a Kereki-legelőt látjuk, amely a valaha itt ált középkori faluról kapta a nevét. Lakosai az ismétlődő árvizek pusztításai elől költöztek el a szomszédos településekre. 1733-ban még megtalálták egykori templomát és kápolnáját. 

Elérjük a nagy fát, ahol az út elágazik srégan jobbra (K-re). Erre tartunk, egy újabb pusztuló tanyarom mellett kissé jobbra (facsoport), majd egy hajdani bányagödröt megkerülve megyünk Ny-ÉNy felé. (Aki az ellenkező irányból jön, a gödör után ne forduljon be a tanyarom mellé a facsoporthoz, hanem kövesse a srégan balra, a legelőn át a nagy fa felé vezető utat.) 

Párhuzamosan fut az új út, mögötte kanyarog a Kettős-Körös gátja. A keresztező földúton balra fordulunk a gát felé, majd egy km múlva kiérkezünk a Mezőberény-Bélmegyer műútra. Jobbra, Ny felé megyünk az aszfalton, keresztezzük a távvezetéket, majd az állattartó telepnél az úttal együtt kanyargunk a gát irányába. A gátra felkapaszkodva balról érkezik a piros és a zöld sáv jelzés a Bodoki múzeum felől. A Petőfi emlékművet a híd túloldalán találjuk.