A gátról letérve az üdülők mentén kell haladni K-nek, majd az első jobbra térő út vezet a tanösvény kezdőpontjához, a régi erdészházhoz. A továbbra is egyenesen folytatódó út az erdészet Tájékoztatási Központjához visz, itt fog majd végződni a túraút.

Induljunk el tehát a régi erdészház mellől, az első kihelyezett táblától. Érdemes megjegyezni, hogy a 14 állomást tartalmazó útvonalból csak az 1-es, 5-ös és 14-es állomásokon van szöveges térképes tábla, a többi helyen csak egy faragott fatörzs található, ezért nem árt ha az ismertető füzetet előre beszerezzük.

1. állomás (tábla): Az erdők hármas funkciója: gazdasági, környezetvédelmi és rekreációs szerep. A parkerdők a könnyen elérhető, kiépített erdők, mely a pihenést szolgálja. A tölgy-kőris-szil ligeterdők kialakulása: a folyami öntéstalajokon jöttek létre, az egyik legösszetttebb életközösséget jelentik. Jellemzői az emletesség és a fajgazdagság. A magas- és a magyar kőris, mint az alföldi folyóvölgyek egyik legjellemzőbb fafaja.  Az útvonal az esőbeállónál balra fordulva, majd kissé jobbra tartó ösvényen folytatódik. 

2. állomás: Az egybibés galagonya: tövises, vörösesbarna vesszőjű cserje, mely az utat szegélyezi. Májusban hozza nehéz illatú, sátorozó virágait.

3. állomás: Lékes erdőfelújítás: furcsa látványt nyújtanak a műanyagba burkolt tölgyfácskák, amelyek az 1997 óta végzett tudatos erdőfelújítás keretében nőnek a ritkásabb részeken. A védelem az élelmet kereső vadak ellen szól, akik a műanyag védőburok miatt nem tudják lerágni a sérülékeny fiatal fák hajtásait.

A 3. pont után bal kéz felé egy kis leágazásra kell térni (kb 10 m), hogy egy gödörhöz érjünk, ahol a talaj rétegzettségét lehet tanulmányozni.
.  
4. állomás: Az öntés erdőtalaj. Olyan területekre jellemző, amelyeket erdő borít, és rendszeresen ki voltak téve az áradások okozta elöntésnek. Itt igen érdekes fajtája alakult ki, mely nagyon gazdag humuszban. Mivel a vízgyűjtőn kicsi a mésztartalom (a Körösök mentén csak a Pádis tömbje van mészkőből) felül lúgos a talaj, majd lejjebb haladva lassan semlegessé egyenlítődik ki a kémhatás.

Visszatérve az ösvényre a következő ponton táblát találunk. 

5. állomás: A vízjárta vidék. A tábla a Körösök által a Bihar- és a Béli-hegységekből szállított hordalék útját mutatja be. A területre általában jellemző kevés csapadék mellett a rendszeresen kiáradó folyók vize tette lehetővé, hogy a sztyeppet a vizek mentén mocsarak és ártéri erdők szakítsák meg. A mára lecsapolt területekre az erdészet segítségével ismét vizet vezetnek a hajdani kanyargós folyómedreken kersztül (ennek nyomát a szomszédos szanazugi-erdőben lehet megfigyelni).

Ösvényünk lassan jobbra D felé fordul.

6. állomás: elegy fafajok. Azt hihetnénk, egy erdő akkor szép, ha egységes. Ez nincs így, hiszen az elegyes (vegyes fafajokat tartalmazó) erdők minden tekintetben ellenállóbbak a monokultúráknál. Az erdőrészben az olasz tölgy, a csertölgy és a feketedió figyelhető meg.

A 6. állomás után a vadászházhoz visszaveztő (jobbra) nyiladékot kersztezünk.

7. állomás: Szlavón tölgyek és kányabangita. A szlavón tölgyeket az ezredéves ünnepségek után kezdték nagyobb számban telepíteni. Ezek az oszlopszerű, előkelő tölgyek máig jól kivehetők az erdőn belül. A kányabangita a labdarózsa rokona, kevésbé ismert cserjefaj.

A 8. állomásnál a fán lakó rovarok (népies nevükön a farontó bogarak) tanulmányozhatók: a szarvasbogár, a pompás virágbogár és a hőscincér.

A 8. pont környékén az ösvény ívesen jobbra fordul, miközben leágazik bal kéz felé a volt városerdei vasúti megállóhoz vezető ösvény (amelynek túloldalán megy a zöld jel Gyulára).

9. pont: üde erdei növénytársulások. Az egykori ártéri erdőkben akár egyes erdőfoltokon belül is igen változatos életkörülményeket találunk. Vannak a sűrűbb lombkoronára szakosodott társulások, vannak ahol a ligetesebb erdők miatt népesebb a cserjeszint.

10. pont: az erdő madárvilága. Az erdő jó életfeltételeket kínál a madarak számára. Különösen igaz ez a tölgyesekre, ahol a sok odú mind mind rejtőzködési, fészekrakási lehetőséget kínál a madaraknak.

11.pont és tábla: lebontó szervezetek. Az erdő életét egy nagyon jól szabályzott biológiai körforgás határozza meg. Nagyon sokat hallunk az előállító és a fogyasztó szervezetekről, ám annál kevesebbet tudunk a lebontó szervezetekről.

12. állomás: természetes kőris újulat. Az elmúlt 20 év szárazsága miatt sok helyen kispusztultak a tölgyek. Az ilyen helyeken sok esetben a kőris magjai indultak fejlődésnek, hogy betöltsék a koronaszintben keletkezett hiányokat.

13. állomás: az építő ember. Az erdő hármas funkciójának kielégítése érdekében különféle erdei létesítmények építésére is sor kerül.

14. állomás és tábla: a kocsányos tölgy. Az alföldi folyóvölgyek keményfás ligeterdeinek egyik fő fafaja akár 30-40 m magasra is megnő. Rendkívül fényigényes, egyedei széles koronát és terebélyes törzset növesztenek.

15. állomás és tábla: fehér nyár. A folyóvölgyek mélyebb részein növekvő lágylombos ligeterdők egyik főbb fafaja.