A tisztáson átvágva a Holt-Sebes-Körös medréig megyünk le, ahol kis stég van az első tábla mellett. A Holt-Sebes-Körös az 1855-ben kezdődött folyamszabályozások során jött létre, amikor a Sebes-Körös számára mintegy 40 km-es új medret ástak a telpülésektől távol. A régi meder így megmaradt a Biharugra - Zsadány - Okány - Vésztő környéki vizek összegyűjtésére. Partja közelében hosszasan halad az Alföldi Kéktúra.

Balra fordulva a partmenti zöld alagútban haladunk tovább a fák és a bokrok között. Újabb tábla mutatja be az ártéri erdők jellegzetes élővilágát. Ma már csak kis területen látható az eredetihez hasonló növénytársulás, mivel az ártéri gazdálkodás miatt a nem művelt területek mérete is csökkent.

A nyiladék végén balra találjuk az apró, sárral tapasztott, fehérre meszelt pákásztanyát. A Sárrét mocsaraiban, a természet adta lehetőségekből élő "rétes emberek" (halász, csíkász, rákász, vadász, solymász, békász, méhész, piócaszedő) emlékét idézi a kicsiny tanya és a mellette lévő sárhajó.

A ház melletti lépcsőn a kis töltésre jutunk ki, ahonnan a Park nagy része belátható. Körülöttünk a népi írók folyamatosan bővülő Szoborparkja, távolabb a Mágori-domb. Balra fordulva érjük el a következő táblát, amely a hely jelentőségét mutatja be.  

A halom belsejében lévő kiállítást érdemes megnézni. A domb tetejéről remek kilátás nyílik körbe. Délre a közeli Fáspuszta erdei látszódnak. A kis kitérő után a keskeny járdán fordulunk vissza a bejárat felé. Balra az utolsó tábla a mocsarak élővilágát mutatja be, a gát tövében fekvő egykori holtmedernél (a dombot a Körös egykori és jelenlegi ága teljesen körbeöleli). A bejárat előtti tanyán őshonos magyar háziállatok is láthatók.