A kereszteződéstől elindulva egy közepesen aránylag járt földúton megyünka Mályvádi-erdőben. Irányunk nagyon sokáig (2,8 km-ig) nem változik majd! 400 m után véget ér a kerítés balról, utána jobbról balról egy rövid szakaszt még bekerítettek (0,6 km). Hangulatos tisztást mellőzünk. A jártabb út balra kanyarodik (0,8 km), mi a széles nyiladékot követjük továbbra is. A fák közt kis erdei csatorna kanyarog, melyet keresztezünk (1,1 km). 

A következő nyiladék (1,2 km) után egy kis tisztásra érünk (magasles, 1,7 km), ahol egy jól járt földút keresztez. Ez D felé pontosan Solymosra visz ki, a dénesmajori műútra (itt halad a Mályvád túrák 20 km-es távja). A régi térképen É felé jelölt Mályvádi erdészháznak már szinte nyomát sem látni.
 
 

A magasles kis tisztását az eddigi irányunkat tartva hagyjuk el. A már említett 20 km-es túra innentől a leírás irányával szemben halad. A nyiladékot tovább követve Ny felé mellénk kanyarodik a korábban keresztezett erdei csatorna balról. A keresztnyiladéknál (2,0 km) átmegyünk a csatorna túloldalára, majd ott folytatjuk. 

Az újabb keresztnyiladéknál egy vascső segíti a tájékozódást (2,4 km). Itt halad el a Kompi-csatorna, mellette egy jártabb földút. É felé egykor ennek az útnak a végén vezetett át a komp a Körösön a túlparti Sarkadra. 

Balra bekerített irtásföld kezdődik, jobbra hirtelen megnőtt nyárfák. A következő keresztnyiladéknál (2,8 km) jobbra (É felé) fordulunk, majd egy kis úton - nem az eddig megszokott széles nyiladékon - a fák közé, balra (3,0 km). A következő nyiladéknál ismét jobbra (3,4 km), majd ismét balra (3,6 km) Ez a Halas nevű erdőrész. Kellemes, hangulatos erdőrészen haladunk. Jobbra kerítés indul (3,8 km), majd az út kb. 30 fokban ÉNy felé törik (4,1 km). 

A kerítés vége után ismét idősebb fák közt haladunk, amíg kiérünk a Fekete-Körös gátjához, Sitkára (4,6 km). Itt távvezeték megy át a folyó fölött, régen pedig egy hangulatos szivattyúház is volt a csatorna partján (1992 körül bontották le). Aki akar, mehet a gáton is Városerdőre, a táv ugyanannyi, mint az erdőn keresztül.
 
 

Átkelve a Sitkai-főcsatornán, annak partján folytatjuk a túrát, balra (D-DNy-nak) menve. A földút állapota az utóbbi években leromlott, de járható. Ha figyelmesen járunk, a fák között ezen a részen gyakran látni dámvadakat. Balra, a túloldalon fiatal erdőtelepítés, jobbra mellettünk a Sitkai-erdő. Sajnos a fákat ez első pár száz méteren kivágták.

A bokrokkal benőtt kis magaslatnál, a vadetetőnél jobbra fordulunk (5,8 km). Az árvizi tározó elöntésekor a vadakat ezekre a magaslatokra terelik össze. A következő útcsomópontnál (6,2 km) balra térve hamarosan kiérünk egy nyárfaerdőbe, melyen átgyalogolva, majd a jól járt széles földúton jobbra kanyarodva (6,9 km) kiérkezünk a Fekete-Körös gátjához (7,6). 

A gátkoronán menve érünk be Gyula-Városerdőre (8,4 km). Útközben átmegyünk a Mályvádi Árvízi Vésztározó leeresztő műtárgyain. Legutóbb 1995-96 fordulóján kellett a hatalmas árvíz miatt a tározót megnyitni, emiatt a gát mintegy 100 méteres szakaszát berobbantották (a gát tetején lévő csövekbe rakják a robbanóanyagot). 

A vasuti átjárónál balra fordulva a zöld sáv jelzésen másfél óra alatt Gyulára gyalogolhatunk vissza. A kényelmesebbek a vasúti hídon átmenve a József-Szanatórium megállóhelytől vonattal is hazautazhatnak Sarkad, Gyula, Békéscsaba felé.