Békés megye Turistakalauza
 

JELZETT TURISTAUTAK AZ ECSEGI PUSZTÁN


DÉVAVÁNYA-RÉHELY, TÚZOKREZERVÁTUM
Réhelyi tanösvény
NS-16  (csak táblákkal jelzett)    1,5 km  -  gyalog 1/2 óra

Térkép - GPS


A kb. 1,5 kilométer hosszú, botanikai-zoológiai tanösvény a Réhelyi Bemutatóközpont keleti végéből indul (a dévaványa-ecsegfalvi műútról tábla jelzi). Szabadon látogatható. Előzetes bejelentkezés alapján szakvezetés biztosítható. Nyomvonala végig földúton halad, ezért bejáráshoz esős időben mindenképpen zárt túrabakancs ajánlott. Az útvonal az Alföldi Kéktúrával azonos úton indul.

 
 
DÉVAVÁNYA (Réhely)
- Kapcsolódó turistautak: 
Alföldi Kéktúra: Réhely - Ecsegfalva
Alföldi Kéktúra: Réhely - Simasziget

 
(Az alábbi szöveg a Nemzeti Park leírásából származik, melyet a Környezetgazdálkodási Intézet segítségével szereztem be.)

A kialakított tanösvény másfél kilométeres szakaszán megismerhetik a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egység jellegzetes élőhely-típusait, azok legfontosabb növény- és állatfajait. A tanösvény a Réhelyi Bemutatóközpont keleti végéből indul.

1. állomás: Csatorna
A múlt század vízrendezései során a puszták kiterjedt mocsárvilágát a jobb szántóföldi termelés reményében belvízlevezető csatornákkal próbálták megszüntetni. Az első néhány év bíztató sikerei után azonban a földek termékenysége nagymértékben csökkent, a másodlagos szikesedés folyamatának megerősödése jellemezte ezt az időszakot. Sok helyen a belvízelvezető csatornák az időszakos vízborítást kedvelő mocsári életközösségek egyik utolsó menedékei lettek. A régen tisztított csatornák elnövényesednek, és olyan jellegzetes vízparti növények jelennek meg bennük, mint a gyékény , mocsári csetkáka, vízihídör, parti sás és a püspökbot moha. 

Az időszakos vizekben a repülő vízirovarok, mint a csíkbogár vagy a hátonúszó poloska, vagy egyes gerincesek, mint a vöröshasú unka összegyűlnek a kedvező nedves időszakban. Más állatok, például a tányércsiga a nyári szárazságot pete alakjában vészeli át. 

2. állomás: Tó
Az egykor annyira jellemző mocsarak és holtágak az év jelentős részében táplálkozó és szaporodó helyet biztosítottak a vízi élőlények számára. A tájrendezési és lecsapolási munkák sokat teljes egészében megszüntettek, velük együtt eltűntek azok az életközösségek is, amelyek legjellemzőbbek az ilyen élőhelyre. A valaha még tömeges vízinövények számának csökkenése követelte ezen növények és termőhelyük védetté nyilvánítását.

A régi vízi világ emlékeként egy kis tónál bemutatjuk azokat a jellemző, érdekes fajokat, amelyek a legjobban reprezentálják az egykori mocsárvilágot. A víz felületét úszó hínárfajok borítják. Legszebb közöttük talán a vízitök, a tündérrózsa és a tündérfátyol. A rucaöröm egy ma is gyakori vízi páfrányfaj. A békalencsék a vízimadarak fontos táplálékai. A sulyom lisztes termését valaha éhínségek idején táplálékként is gyűjtötték.

3. állomás: Szikes gyep
A puszták legnagyobb része Dévaványa térségében másodlagos eredetű, az árvízmentesítési munkálatok, majd az egyre elterjedtebb állattartás eredménye. Kiterjedésüket a több évtizeden keresztül bekövetkező elnéptelenedés, a tanyaépületek lebontása is növelte. Ezek a szikesedésre hajlamos egykor vízborította felszínek számos növény- és állatfaj speciális élőhelyei. 

A gyepeket a veresnadrág csenkesz, illetve a sziki üröm és cickafark állományai alkotják. A puszták meghatározó színei tavasszal a kamilla fehér és a sziki pozdor sárga, nyáron a peremizs sárga, ősszel a sóvirág és a réti őszirózsa lila virágai. A gyepek jellegzetes fészkelő madarai a mezei pacsirta, a bíbic, a goda (kép) és a túzok. A legelő állatokat a seregélyek hatalmas csapatai követik.

4. állomás: Megfigyelőtorony
Ezen az állomáson a kilátóból csodálhatjuk a panorámát. A kilátó a fokozottan védett területre ad bepillantást. Innen március végétől május végéig kora reggel és késő délután láthatjuk a vadon élő túzokok násztevékenységét, a dürgést. Ekkor a túzokkakas fejét hátrahajtva, bajusztollait felmereszti, szárnyait leengedi és jellegzetesen kifordítja, a torokzacskóba 5-6 liter levegőt pumpál, faroktollait szétteríti és a hátára fordítja. A dürgés vizuális jelzés a tojók felé, melyek ez alapján ismerik fel a párzási hajlandóságot mutató kakast. 

Az állandó emberi és gépi jelenlét ebben az időszakban helyváltoztatásra kényszeríti a madarakat, amely közvetve veszélyezteti a szaporodás sikerét. A madár az ember közeledését nem tudja elviselni, viselkedési megváltozik, tehát a torony biztosította fedezéket ne hagyjuk el a közelebbi megfigyelés reményében.

5. állomás: Szántóföldi növénytermesztés és gyomnövények
A feltört gyepek helyén az ember szántóföldeket alakított ki, mely valaha jellegzetes gyomközösségekkel rendelkezett. Ezeken sokszor “szemet gyönyörködtető” mennyiségben voltak jelen olyan attraktív gyomfajok, mint a pipacs, a szarkaláb, a vadrepce vagy a búzavirág. Ezen szántóföldi kultúrákon a pusztai állatvilág egyes képviselői is megtalálták életfeltételeiket. A magevő madarak táplálkozó és fészkelő helyet, a ragadozók rágcsáló kisemlősök nagy tömegét találták. 

A monokultúrás gazdálkodás karöltve a vegyszerek elterjedésével azonban megszüntette ezt az idilli képet. A “hagyományos” gyomközösségek visszaszorultak és egy egyhangú, de annál inkább károsabb gyomflóra alakult ki olyan fajokkal, mint a foltos bürök, fekete üröm vagy a közönséges tarackbúza.

6. állomás: Emberi hatásra megtelepült fajok
Az egykor forgalmas vasútvonal következtében megtelepült fajok láthatók az út két oldalán. Elvadult gyümölcsfák pl. meggy, alma, körte egyedei követik a vasúti töltést. Ezek között egy-egy őshonos fa és cserjefaj is fellelhető pl. fehér fűz, vadkörte, gyepűrózsa.

7. állomás: Szikes puszta - a réti őszirózsa és a sziki kocsord élőhelye
A szikes pusztákat valaha ritkás sziki tölgyesek tarkították. Ezen erdők egykori tisztásain nagy tömegben fordult elő két védett növény, melyek ma is díszítik a Dévaványa környéki pusztákat: júliustól szeptemberig virágzik a sziki kocsord, melynek gyökerében fejlődik a nagy szikibagoly lepke; és ősszel nyílik a réti őszirózsa.


 
DÉVAVÁNYA (Réhely)
- Kapcsolódó turistautak: 
Alföldi Kéktúra: Réhely - Ecsegfalva
Alföldi Kéktúra: Réhely - Simasziget


Képek az útvonalról

(A képek 2003-ban készültek)


A látogatóközpont főépülete

Az istállóknál táblák mutatják be az őshonos állatokat

A tanösvény első állomása

A tanösvény első állomása

A szikes puszta

A szikes puszta (mellette a kerékpártúra útvonaljelző táblája)

A kerítésen belül túzok figyelhető meg

A kerítésen belül két pár túzok figyelhető meg (háttérben a nádtetős figyelőtorony)

Kilátótorony a puszta szélén

Kilátótorony a puszta szélén, az Alföldi Kéktúra mellett.


Vissza a Turistakalauz nyitólapjához - a KVTE honlapra

© Gondozza Vidovenyecz Zsolt , a KVTE tagja. 2004. 03.26.