| Solymosról a Gyulavári-Dénesmajor
közti, nem túl forgalmas úton folytatjuk tovább Dénesmajor (K) felé.
Pár száz métert haladunk a töltés oldalában, közben visszatér a kisvasút
töltése. Elérjük a kiserdőt jobbra (0,7 km), majd elhaladunk a 6-os km
kő mellett. 200 m után véget ér az erdő, és keresztút indul balra, a gáton
át a mályvádi erdő felé (0,9 km). Ezen folytatjuk az Árvizi tározó területén.
Figyelem! Az egész erdő
vadászterület, szeptembertől novemberig a vadászatok miatt életveszélyes,
nem látogatható! Más kérdés, hogy ilyenkor a vadásztatónak két kötelessége
lenne: 1. jelölni a vadászat területét (nem az egész erdőből kitiltani
a látogatókat!), 2. Kerülőutat kijelölni a turistáknak. Ehhez képest a
mi kis balkáni erdészetünk immár nem első alkalommal kaparta le a mályvádi
erdő jelzéseit, így a jel helyett egyelőre csak a régi jelek maradványai
követhetők a fákon. (Reméljük hamarosan ismét a fákon lesznek a vadonatúj
jeleink...) A területtől keletre húzódik az államhatár, csak megfelelő
tájékozódási képességgel és kizárólag nappal közlekedjünk! Véletlenül áttévedni
azért nem lehet a határon, mert a keleti oldalon az erdő a határ előtt
véget ér.
A gát után bal kéz felé az
erdő, jobbra szántóföldek vannak, 2 km-re pedig Dénesmajor háztetői látszanak
jobb kéz felé. Keresztezzük a távvezetéket, majd gyenge földúton
haladunk. Nemsokára beérünk a fák közé, az első keresztnyiladéknál (1,6
km) -ez a Török-erdő. A nyiladékok a Sitkáig tartó erdőségben szinte
sakktáblaszerűen helyezkednek el, és jól lehet rajtuk mérni a távolságokat
is. A főnyiladékok általában 400 méterenként vannak, néhol kisebb nyiladékok
törik meg a rendet.
Lassan feltárulkozik előttünk
a megye legnagyobb összefüggő erdeje, ahová évtizedeken át nem tehette
be a lábát földi halandó. A Fekete-Körös a szabályozások előtt is
erdővel sűrűn borított terepen folyt keresztül, egy-egy hagyásfa vagy kisebb
erdőfolt még emlékeztet erre az időkre. Néhol még ott kanyarognak az elhagyott
Körös-medrek, változatos élőhelyi viszonyokat teremtve sok ritka növény-
és állatfajnak. Régen az erdők egy része grófi vadaskert volt, s most is
kiváló vadászterület, ahol pl. hazánk dámvadállományának tekintélyes része
él.
A fák közt hamarosan sorompóhoz
érünk (1,8 km), hamarosan kerítés indul jobbról (1,9 km), amely
a következő nyiladéknál (2,1 km) ér véget. Szép szakaszon haladunk (kis
árok a nyiladék közepén), ám a keresztező nyiladéknál jobbra kell fordulni
(K-re - 2,6 km). A folytatásban nincs jól kijárt földút, ami a bringások
helyzetét nehezíti. Balról a Gyulavári-erdei csatorna kanyarodik
mellénk, mellette sokféle gombát lehet találni. Ezeket az erdei medreket
2000-től kezdték újra megtölteni vízzel, hogy a vízigényes tölgyesek életfeltételeit
javítsák.
A keresztező nyiladéknál
(3,0 km) bekerített erdei irtásföld indul jobbra, mely 200 m után
véget ér a csatornával együtt. Kis nyárfás kísér jobbról, balról szép tölgyes.
A keresztező nyiladéknál (jobbra előre bekerített irtásföld sarka) balra,
É-nak fordulunk a magasles irányába (3,4 km). Ez az egyenes már az
Őstölgyes mellé vezet. Nehéz nem észrevenni azt a rengeteg vadat (dámvad,
őz), ami a fák között van.
A magaslest egy kis tisztásnál
érjük el (3,8 km). A következő keresztnyiladék után (4,2 km) jobbról irtásföld
húzódik bekerítve, majd a kerítés vége (4,4 km) után az elöntések idejére
a vadak helyéül szolgáló magaslatot mellőzünk. Kis tisztáson megyünk át,
majd újra a fák közé érünk. Ez a Keszi-erdő, amely az egykori Keszi
község emlékét őrzi.
A következő nyiladéknál (4,7
km) balra indul a bekerített irtásföld, majd a vége (5,0 km) után nem sokkal
jobbra indul egy sarjadó bekerített erdőrész (5,2-5,4 km). Jobbra kisárok
indul, egy darabon kíséri utunkat. Újabb magaslest elhagyva balról bekerített
irtásföld indul (5,5 km), amelynek túlsó végénél ér véget a szakasz (5,7
km). Ez már a Mályvádi-erdő .
Érdemes
innen egy kis kitérőt tenni a piros kereszt jelzésen. Az eredeti irányhoz
képest jobbra (K-re) fordulva 100 méter után a földúttól balra találjuk
a Mályvádi Őstölgyes Természetvédelmi Területet, amely Magyarországon
az ezredik védett érték. A jeles eseményt szépen faragott kopjafa, rajta
három emléktábla örökíti meg. Sajnos a tölgyek elegendő víz híján száradnak,
de így is tekintélyes méretűek.
Az emléktábla szövege: "Ebben
az erdőben létesült hazánk ezredik természetvédelmi területe 1989-ben,
az első természetvédelmi területünk, a Debreceni Nagyerdő védetté nyilvánításának
50. évfordulóján."
A piros sáv jel balra fordul
a kerítés mentén Ny felé, ezt a következő szakasz írja le. Ha egyenesen,
É felé folytatnánk az utat, akkor a Fekete-Körös gátjához érünk ki. |