Percek alatt az út következő kanyarjánál vagyunk (0,6 km). Jobbra, a folytatásban hatalmas öreg tölgyfák sorát találjuk. Nem erre megyünk, hanem eddigi irányunkat tartva a tízemeletes házak közt a játszótéren átvágva, a parkoló szélén induló árnyas utcára, balra fordulunk (Dobos István utca - 0,7 km).

A D-i irányba vezető utca bal oldalán régebbi házak, jobbra újabb építésű sorházak. Lassan végetérnek a házak, és hétvégi telkek kísérnek. Az aszfaltút végénél átmegyünk a Békéscsaba-Gyula vasútvonalon (1,5 km). A földutat innentől Ormay sornak nevezik, és csak jobbról folytatódnak egy darabig (2,2 km) a telkek. Szántóföld minden irányban. Egy tanya után elérjük az Alvégi szivattyútelepet (3,1 km), amely a környék mélyebben fekvő részeiről emeli be a vizet a Dajka-kerti csatornába.

A szivattyúháznál balra fordulva megkerüljük a 2000 körül létesített nagyobb halastavat. A tó melletti - (nagy, ronda, tornyos, zöld tetejű) házat elhagyva a tanya előtt út indul jobbra (3,3 km). Ezen az úton indulunk el D felé, jobbra a tó, előtte a Kígyósi-főcsatorna.

A tó sarkánál (3,9 km) szétágazik az út: egyenesen a másik halastó felé jutnánk, jobbra átkelve a csatornán pedig három út is kínálkozik. A középső, viszonylag járatlan út kell nekünk. A balra menő út ugyanis csak D-re tartó Kígyósi-főcsatorna másik oldalára jött át, a jobb oldali pedig a halastó töltésére kapaszkodik fel, és a közeli - nem sokkal szebb, szintén zöld tetős, almazöld falú (leárazás volt a teszkóban zöldből???) - házhoz vezet - párhuzamosan a mi utunkkal, de egy csatorna elválaszt tőle. A ház melltt hatalmas fémtartályok állnak - jellegzetes tájékozódási pontok.

Most tehát DNy felé megyünk, a tó D-i oldalán, a ház mellett elhaladva. A következő részt nevezik Makkoshátnak. Esős időszakban vízjárta terület ez, ahol csak kevesen járnak. Mindezek ellenére nincs nagyobb nádas a környéken, hanem rétek és néhol szántók. Az utak nyomvonala változik, de a főirányok jól követhetők. De erről picivel később. 

A tó következő sarkánál (ez már a 3., ahol járunk) elérünk egy kis erdőfolt közelébe (4,7 km). A szemből jövőket tábla figyelmezteti, hogy ne menjenek a halastó gátjára, hiszen a két csatorna közti úton is lehet menni, a ház mellőzésével. Az erdőfoltot balra fordulva kerüljük meg, csak a kellő mértékben eltávolodva a fáktól. D felé megyünk innen szinte végig, amíg ki nem jutunk a már látszódó szabadkígyósi állomáshoz. Útközben - főleg tavasszal - sok madarat láthatunk a környező réteken, ha jól figyelünk. Nyárra már kialakul az a nyomvonal, amit már földútnak nevezhetünk, és kivezet minket Kígyós felé. Tavasszal esetleg ez még nem annyira látható, de a legelőn kellemesen járható fű van olyankor is.

Még egy bokorsor kísér végül az erdőfolttól, az egyetlen nagyobb fán vadászles van (5,2 km). Az útvonal követését nagyban segíti, hogy jobbra látható a Békéscsaba - (Lőkösháza) - Bukarest vasúti fővonal - lassan ehhez közelít az út, ráadásul jobbról eleinte egy csatorna is kísér. Célozzuk meg a D felé látható akácos facsoportot (6,2 km). 

Aki fordítva járja be az utat, az idáig elég egyértelműen tudott jönni É felé az állomástól (onnan 2,2 km idáig). Itt a következő képet látja: egyenesen (É-ra) van az az erdőfolt, amit el kell érnie, majd jobbra megkerülnie, hogy a halastavakhoz jusson. Kissé jobbra (kb. 30 fokra) lát gy ronda zöld házat - igen ez az, ami mellett el kell haladnia az erdőfolt után, majd még jobbra (kb. 60 fokban) lát egy kisebb erdőfoltot, de az nem érdekes. Balra, a vasút felé előre az Állattenyésztési Felügyelet telepének jellegzetes épületei állnak. Ja, és a háttérben látható Békéscsaba összes magasabb épülete (templomok, tízemeletesek), jelezve hogy innen azért nagyon nehéz eltévedni...

Továbbra is D-nek tartva bal kézre egy facsoport oldalában megyünk el (6,8 - 7,0 km), majd keresztezzük a Gyulára tartó 120 kV-os távvezetéket (7,6 km). Innen már csak annyit kell tenni, hogy a közelben induló (7,8 km) bokros-fás védősáv mellett ki kell menni a Gyula - Szabadkígyós műútra (8,2 km), és jobbra fordulni a vasút felé. (Visszairányból az erdősáv melletti földutat kell keresni bal kézre.)

Az úton 100 m után ágazik le a kétegyházi műút balra (ez vezet a szabadkígyósi állomáshoz is), majd tovább egyenesen a sorompóhoz érünk (8,4 km). Az őrházon még olvasható az állomás régi neve: Ókígyósi tanyák. 

A síneken túl sem változik Ny-i irányunk, maradunk az aszfalton. A csabai elágazás után (8,8 km) még egy darabig a mező kísér, majd két ház. Balra már a Nemzeti Park területe, a kígyósi Puszta látható, melyet tábla mutat be a csabai elágazásnál. Lassan elérjük Szabadkígyóst. Elsőként a klasszicista stílusú, dombtetőn álló templomot érjük el (10,3 km), majd a majorsággal szemben üzemelő boltot és kocsmát (10,5 km). 

A kocsmaépületnél indul balra, D felé egy 500 m-es bekötőút a közeli akol irányába, ahol őshonos magyar állatfajtákkal lehet akár testközelből is megismerkedni (+ 2 x 500 m). A vízjárta szikes mezőn a szürkemarha és a házibivaly él, a kis karámokban a rackajuh és a cigája látható. Részletes bemutatásuk a kihelyezett táblákon olvasható.

Visszatérve a főúthoz, már csak 400 m van hátra a falu szélső házsoráig, amit már biztonságos kerékpárúton is megtehetünk. A házak között, a temető után hamar elérjük a kastély bejárati útját, túránk végpontját, ahol összefutunk a zöld jellel (11,1 km). A híres Wenckheim-kastély és parkjának leírása a Jaminára tartó zöld jelzésnél olvasható.