Érdemes vizet szedni az első keresztutcánál, ahol kút van. Induljunk el a szélső ház mellett haladó burkolt úton, amely a töltés után jobbra fordulva alkotja Újladány szélső utcáját. Az útkanyarnál további 3 földút indul, egy ág megy balra, É-ra a Körös irányába, egy másik kissé balra, a szemközti erdő sarka felé (az agyaggalamb-lőtér kis tornya jól látható). A harmadik ág enyhén jobbra törik DK-nek, ezen kell menni. Az út a Ladány-vésztői országút, jól követhető széles földút, elején a régi kövezés nyomaival.

Az első kilométereken balról a Dongó-hát erdeje kísér mintegy 500 méterre az úttól, jobbra visszanézve pedig a házak látszanak (jó tájékozási lehetőség a szembejövőknek). Mindössze egyetlen tanyát mellőzünk, a régebbi térképeken jelzett házak és majorok nagy része már az enyészeté lett. Kisebb kanyarok vannak, néha elágazás is, de mindig csak az út főirányát kell tartanunk. Más nem lévén, a környező szántókban gyönyörködhetünk, illetve a távoli épületekben. Nem túl változatos, mégis szép szakasz ez, amely alkalmat kínál az erre tévedt vándor meditációs képességének fejlesztéséhez...

Jó 5 km után átmegyünk a messziről látható Békéscsaba-Szeghalom távvezeték alatt, majd egy keresztező bokorsornál az út enyhén jobbra törik. Balra, a Bikeri nevű határrészen két romos kis tanya küzd az elemekkel. Hamarosan az út enyhe ívvel balra fordul a vésztői víztorony jól látható betonhengere felé. Itt kell a bokorcsoport mellett jobbra (D-nek) induló viszonylag gyengén járt földútra térnünk. 

Kis ideig még szántók és legelők közt haladunk, majd balról elérjük a védett erdő ÉNy-i sarkát. Irányunkat tartva a magas fűvel borított úton megyünk, néha bokrokat kerülgetve. Beérünk az erdőbe, ahol végre árnyékban haladunk. Az irtásföldnél balra emelkedve ugyancsak balra megpillantjuk Fáspuszta nevezetességét, a kastélyt. Az út kis kerülővel vezet ki a kastély elé az aszfaltútra. Érdemes balra menni a kastélyhoz! (Aki visszafelé járja be az utat, az a régi buszforduló és a kastély közt balra a fák közé induló földutat keresse.)  

Az egykori kiterjedt erdőségekkel borított vidék még őriz valamit a táj ősi jellegéből. Ez a tájforma az ártéri erdők talajának elszikesedésével alakult ki, s valaha jóval nagyobb területet uralt az Alföldön. A századunkban még meglevő maradványerdők, s a vidéken néhol még ma is megtalálható ősöreg hagyásfák jelzik a Körös-vidék erősen kötött réti agyagtalaján kialakult egykori erdőket. Ma csak két hasonló erdőfolt található hazákban a Hortobágy peremén. Elsősorban növénytani szempontból értékes, hiszen több fajnak egyedüli lelőhelye az országban. 

A kastélyt, amelyben nevelőotthon volt, báró Weinckheim Béla építtette 1855-62 között Ybl Miklós tervei szerint. A romantikus stílusú kis kastélyépület 2 hektáros parkja már csak néhány idős, 100 év körüli fát őriz a kert eredeti állományából.