A Madár-foki erdõben haladunk. Jó kilométernyi egyenes után egy fûvel benõtt úton jobbra kellene fordulni, de erre gyakran nem figyelnek fel. Nem katasztrófa, ha egyenesen megy valaki, bár az út rosszabb. Aki tévedésbõl egyenesen megy, az a megszokott piros sáv jel helyett ezen a szakaszon ideiglenes jelzésként fehér színû nagy "M" betûket talál . Erre azért volt szükség, mert a Madárfoki-erdõben 1996-ban jelentõsebb tarvágás volt , és a területet magas kerítéssel vették körül . (Az "M" jelzés 10-15 perc múlva ismét találkozik a piros sáv jellel.) Aki jobbra fordult, gyönyörködhet - ez a Madár-foki erdõ. A következõ keresztúton balra , majd az erdõirtás túlsó szélén ismét balra kell menni. Nemsokára jobbkanyart vesz a jel. Itt jön be bal kéz felõl az ideiglenes "M" jel (tehát aki az "M"-en jött, az nagyjából egyenesen megy tovább). Egyenesen haladva az erdõben a kerítés mellett haladunk annak sarkáig, ahol balra térünk.

Az erdõ fái között kacskaringós folyómeder látható - természetesen víz nincs benne. Lassan jobbra térünk le egy alig járt ösvényre, mely egy másik kerítésnél balra (délnek) fordul. A kerítés végén erdei nyiladékon haladunk. Az irányt 2 km-en át tartva keresztezünk egy tisztást, majd egy erõsen bokros résznél kis letérõvel jobbra érünk ki a Fekete-Körös gátjához. A gát mellett a gátõrház után már mûúton érjük el Szanazugot . Pár perces sétával a gyönyörü üdülõtelep "központjában" , a buszmegállóban vagyunk.