Velem - Hollóháza, 1083 km (1987 - 1992)Szubjektív túranapló
Aki már egyszer is kipróbálta, tudja: a természetjárásban külön műfaj a "kéktúrázás". A többnapos vándorlás során az ember az összes holmiját a hátán hordja, meg kell küzdeni a szúnyogokkal, a kilométerekkel, az emelkedőkkel és az előző napok vízhólyagaival. Első nagy vállakozásunk az Országos Kéktúra bejárása volt 1987 és 1992 között.
1987-ben, zömében mint hatodik-hetedik osztályosok vágtunk neki hazánk leghosszabb túraútvonalának. Az első két évben még 12 napos volt a túra, de a harmadik évtől fokozatosan nőtt az időtartam (14, majd 19 napra), hogy belátható idon belül végigérjünk az útvonalon.
Az alábbiakban a bejárás során készült túranapló olvasható. A naplót a csoport vezetője, Szarvas Mátyás írta. A napló nem turistakalauz: nem volt célunk az útvonal leírása, helyette inkább a csoport számára fontosabb történések kerültek feljegyzésre.
A leírásokban szerepelnek az adott napi szakaszok, illetve a szálláshelyek és az étkezési lehetőségek adatai, általában az árakkal. Ezen adatokat szándékosan nem frissítjük, aktualizáljuk, mivel mára ez is egy nagyon érdekes kordokumentumnak számít.
Az oldal kapcsán talán néhány dolgot nem árt elmondani. Sok szó esik a következő oldalakon arról, milyen gyengék a jelzések. Szerencsére, a kéktúra jelzettsége napjainkban összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt a bejárás idején. Arról nem is beszélve, hogy korábban egész tájegységekről nem volt megfelelő turistatérkép, és a GPS-nek sem halloták még hírét.
Mára már elképzelhetetlen az is, mennyire nehezen lehetett akkor szállást szerezni. Nos, akkoriban a kis falvakban összesen 4-5 (vezetékes!) telefon volt, így kellett leszervezni mindent. Teljesen általános volt, hogy csak telefonközponton keresztül, negyedórákon át a kapcsolásra várva lehetett beszélni az intézmények vezetőivel.
Még valami az ifjabbaknak: az étkezések leszervezésénél például egy kis településen darabra meg kellett rendelni előre a pontos fogyasztást, ráadásul a boltok jelentős része akkor még csak a nap néhány órájában tartott nyitva, nem úgy mint manapság. Szép, izgalmas átmeneti időszak volt: számunkra, és az ország számára is.
1987 - Kőszegi-hg, Vasi síkság, Kemeneshát, Marcal-medence