Angolpark: Lásd a tájképi kertnél.

Anyaggödör: Anyagnyerõ hely, melybõl a földmûvek vagy töltések építéséhez szükséges Földet termelik ki. A töltéstõl olyan távolságra jelölik ki, hogy a megnyitott gödör a töltés biztonságát ne veszélyeztesse.

Ártér: Az a terület, melyet a védtöltés nélküli folyó árvize eláraszt.

Árvízi tározó: A folyókon levonuló árhullám egy részének visszatartására kiépített tér. A tározó feltöltésével csökkentjük az árhullám nagyságát, és késleltetjük a lefolyást.

Árvízvédelmi töltés: A terep fölé emelkedõ, trapéz keresztmetszetû földmû. Az árvíz szétterülését megakadályozza, és a levonulását a töltések által lehatárolt területen biztosítja.

Bal part: A víz folyás folyásirányba nézve bal kéz felöli partja.

Belvíz: Sík vidéken csapadékból származó víz, amelyet a talaj nem tud befogadni és a terep mélyedéseiben összegyûlik. A folyóba valójutását az árvízvédelmi töltés megakadályozza.

Belvíztározó: Természetes eredetû (holtág) vagy mesterségesen kialakított (halastó, övgátalt legelõ) tér a belvizek befogadására, visszatartására.

Borítózás: Olyan halfogási módszer, amelynek során lyukas fenekû fûzfa kast nyomnak le a sekély vízbe, majd a belekerült halat kézzel emelik ki.

Csatornaõr: A csatornaõrjárás felelõs vezetõje. A csatornaõr szolgálat végzése közben hatósági személy. A belvízvédekezés és a mezõgazdasági vízhasznosítás mûveit õrzi, a berendezések és felszerelések jó karbantartásáról gondoskodik.

Csatornaõrjárás: A csatornaõr felügyeletére bízott terület.

Cseh süvegboltozat: Négyzetes alaprajzú teret lefedõ gömbfelületû boltozat, de olyan, ahol a boltozat alapköre nem az alapnégyszög sarkain átmenõ, hanem annál nagyobb kör.

Duzzasztómû: A folyó medrét keresztben elzáró vízszintszabályozó mûtárgy. A felduzzasztott víz az öntözés, hajózás, vízerõ-hasznosítás céljait szolgálja. A duzzasztómûvek lehetnek fix gátak, mozgatható gátak és zsilipek. Elõtér Az árvízvédelmi töltés hullámtéri lábvonala és az anyaggödör vagy a véderdõ közötti gyepesített terület.

Erdõs sztyepp: Hazánkban i. e. 800-ra alakult ki az Alföld utolsó természetes képe az erdõkkel, mocsarakkal, kisebb pusztákkal tarkított erdõs sztyepp. A civilizáció azóta eltüntette ezt a tájformát, amelyet ma már csak néhány kis kiterjedésû folt reprezentál Magyarországon.

Faluhely: Fõleg a törökkel vívott háborúk során megsemmisült települések helye. Az egykori falvak nevét a határrész-elnevezések õrizték meg.

Fattyúág: Az anyamedertõl messzire eltávolodó, majd ahhoz ismét visszakanyarodó folyóág, amely sekélyebb a fõágnál. Medrét a folyóból oldalt kiömlõés a völgy mélyebb részein szabadon kóborló víz vájja.

Felfogó csatorna: Nagyobb terület kisebb csatornái által szállított vizeket gyûjti össze és vezeti a fõbefogadóba. Az árvízvédelmi töltés és a magas vízállás miatt ezek a kis csatornák nem köthetõk be a folyóba.

Filagória: Többnyire fából épített fedett kerti pihenõhely, amelyet sokszor a kert kiemelkedõ részére építettek és növényzettel futtattak be.

Folyamkilométer: A folyó torkolatától, a középvonalon mért kerek kilométer-távolságok.

Folyószabályozási mûvek: Ezek a mûvek a folyón, a víztömeg, a hordalék és a jég kártétel nélküli levonulását, valamint a hajózás lehetõségét biztosítják.

Fõcsatorna: A területet behálózó csatornák közül a legtöbb vizet szállító csatorna.

Gátõr: Az árvízvédelmi vonal 5-8 km hosszúságú szakaszának (a gátõrjárásnak), árvízvédelmi anyagoknak és eszközöknek a kezelését ellátó dolgozó. A gátõr szolgálat végzése közben hatósági személy.

Gátõrjárás: Az árvízvédelmi vonalnak az a része, amelynek állandó felügyelete, ellenõrzése és karbantartása egy gátõrre van bízva.

Hagyásfa: Fõleg tölgyerdõk szélén emlékeztetõnek meghagyott különlegesen szép, idõs magtermõ fa.

Hídfõ: A hidak szélsõ pillérei.

Holtág: A folyók mellékága, amely a túlfejlett kanyarok levágódása, vagy folyószabályozás útján keletkezett. Élõvíz csak idõszakosan kerül a holtágba.

Holtág felsõ és alsó vége: A vízfolyás irányában haladva, ahol az árvízvédelmi töltés elõször keresztezi a holtmedret, ott van a holtág felsõ vége. A töltés és a holtmeder második keresztezõdésénél található a holtág alsó vége.

Hullámtér: Az ártérnek az a része, mely a meder és az árvízvédelmi töltés közé esik. Ezen a területen az árvizek szabadon szétterülhetnek.

Ívpillérsoros homlokzat: Félkörívekkel összekötött pillérsor, a pillérek közötti bemélyedésekben ablaknyílások.

Jobb part: A vízfolyás, folyásirányba nézve, jobb oldalon levõ partja.

Kisvasút: Keskenyvágányú (760 mm), fõleg gazdasági céllal létesített vasút, amely nagyobb mezõgazdasági központokat kötött össze a nagyvasút állomásaival. Lóval, gõzmozdonnyal, majd késõbb dízelmotorral vontatták. Az 1960-as évek elején egy országos program szinte teljes egészében megszüntette a hazai kisvasúti hálózatot.

Kolónia: Telep, település. A madártanban társasan fészkelõ madarak telepe.

Kopolya: Töltésszakadáskor, a nagy sebességgel átbukó víz kráterszerû üreget mos ki, a szakadás mögött. Mélysége 15-20 m is lehet.

Körtöltés, körgát: A folyók árterében, településeket, ipari üzemeket körülvevõ töltés. Az árvízvédelmi töltés átszakadása esetén, az elöntéstõl megvédi ezeket a területeket. Másodrendû védmûvek, és az alvógátak csoportjába tartoznak.

Kubikgödör: A töltések építése során a földanyagot töltés mellett nyitott anyaggödrökbõl termelik ki. Régebben ezt a munkát kubikosok végezték kézi erõvel, az így keletkezett gödrök a “kubikok” vagy kubikgödrök.

Kultúrbiocönózis: Mesterséges tájban (agrártáj, üdülõtáj, ipari táj) egymással bonyolult összefüggésben élõ élõlények csoportosulása.

Kúria: A kastélynál kisebb igényû nemesi lakóház, amely a szabadban kisebb parkban, vagy kertben áll. Magyarországon a XVI-XVII. században kezdtek építeni ilyen jellegû épületeket, az ún. udvarházakat. Legjellemzõbb típusa a klasszicista stílusú, középen oszlopos bejárattal épített 4-6 szobás lakóház.

Külvíz: A magasabb fekvésû területeken keletkezõ víz, amely lefolyva növeli a mély fekvésû területeken a vízkárt. A külvíz elvezetése töltésekkel ellátott csatornában történik, hogy a mély ártér saját, káros vizét ne növelje.

Lapos: A környezõ terep szintjénél mélyebb, lapályos fekvésû, vizenyõs rét, ahol csapadékos idõszakban hosszabb ideig tartózkodik a víz, ezért szántóföldi mûvelésre alkalmatlan. A szó alföldi helyneveink gyakori alkotórésze.

Lokalizációs töltés: A mentesített területre betört árvizet tereli, szétterülését késlelteti vagy megakadályozza. Lokalizációs töltés lehet vasúti töltés, mûút és külön erre a célra kiépített töltés.

Major: A régi nagybirtokok üzemegységeinek központja, ahol a gazdasági épületek mellett cselédlakások is voltak. Az uradalmi cselédek 1945 után földhöz jutottak és sokan közülük a major területén építették föl saját házukat. Ebben az idõszakban számos alföldi község keletkezett ilyen módon.

Másodlagos tájforma: A természetes úton kialakult õsi táj mesterséges hatásokkal megváltoztatott képe. Az Alföld utolsó természetes képét az erdõirtások és a mocsarak lecsapolása változtatta meg. Így jött létre az erdõs sztyeppek helyén a pusztai, valamint a szabályozott folyóártéri tájforma.

Mentesített ártér: Az ártérnek az a része, amelyet az árvédelmi mûvek védenek. Mentesített ártérnél megkülönböztetünk mély és magas árteret. Az elõbbit a vízfolyás árvize a töltés megépítése elõtt is elöntött. Az utóbbi a töltések közé szorított folyó vízállásának a megemelkedése során vált árterületté.

Mentett oldal: Árvízvédelmi töltésnek a folyómederrel ellentétes oldala, a mentesített terület felé esõ része.

Monostor: Jelentése azonos a kolostoréval, annyi különbséggel, hogy magányos létesítményt jelent. Ezek az épületek a középkorban a szerzetesek lakóhelyéül szolgáltak, s jellegüktõl függõen nagy szerepet játszottak a földmûvelés és az írástudás elterjesztésében.

Mûtárgy: A mélyépítésben a különféle rendeltetésû létesítmények elnevezése. Megkülönböztetünk nagy és kis mûtárgyat.

Növénytársulás: Egy adott területen élõ növények közössége.

Nyilas: Régebben a nyílhúzás (sorshúzás) útján nyert rész valamely földbirtokból.

Nyúlgát: A töltéskorona víz felõli szélére épített, ideiglenes jellegû, 50-8O cm magas gát. Az árvízvédelmi töltésnél magasabb árvíz átömlését akadályozza meg. A nyúlgát készülhet földbõl, pallóból, és homok- vagy földeszsákból.

Osztósziget: A folyó medrében épült nagy mûtárgyak között húzódó keskeny földnyelv, amely a medret egy szakaszon kettéválasztja.

Ökológia: Környezettan. Az élõ szervezetek (ember, állat, növény) és a környezeti tényezõk kölcsönös kapcsolatával foglalkozó tudomány.

Öntözõcsatorna: Az öntözõvizet szállítja a vízkivételtõl a felhasználás helyéig, két egymással párhuzamos töltés között.

Öntözõvíz-kivétel: Olyan mûtárgy, amely állóvizekbõl, vízfolyásokból a víz kivezetését biztosítja. A vízkivételi mû lehet szivattyús vagy gravitációs.

Õrház: Lakással egybeépített szolgálati épület, a vízgazdálkodási létesítményekre felügyelõ, illetve azok mûködését irányító személy részére.

Parókia: A lelkész lakása és hivatala, elsõsorban a magyarországi protestáns szó- használatban.

Paticsfal: Cölöpsor közé font vesszõfal, amelyet sárral megtapasztanak.

Portikusz: Épület fõhomlokzata elõtti nyílt oszlopcsarnok.

Profán (épület): Világi, nem vallási tárgyú alkotás.

Puszta: Többféle jelentése is van. Eredetileg nagy kiterjedésû, megmûveletlen, füves síkságot jelentett. Késõbb így nevezték a háborúk során lakatlanná vált falvak, monostorok helyét. A nagybirtokok lakott helytõl távol esõ gazdasági központjait is pusztának hívták. Növényföldrajzi szempontból a meleg, csapadékban szegény, füves növénytársulás élõhelyét jelöli.

Rámpa: Az árvízvédelmi töltést keresztezõ vagy ahhoz csatlakozó útfeljáró.

Rév: Olyan partszakasz a folyón, ahová az átmenõ forgalmat lebonyolító komp kiköt.

Rézsû: A különbözõ szintmagasságú földfelületek közötti lejtõs átmenet, a földmûveket határoló sík felület.

Rotunda: Kerek alaprajzú épület, csarnokterem.

Szivattyúállás: A szivattyúzás helyén, a szállítható szivattyúk részére elkészített alépítmény.

Szivattyútelep: Belvízvédelmi és vízellátó rendszerekben szivattyúkkal és segédberendezésekkel felszerelt építmény. Megkülönböztetünk stabil, félstabil és úszómûves szivattyútelepeket.

Tájképi kert: Olyan kert, amelynek építésekor, szemben a geometriai stílusú kertekkel (pl. barokk kertek) a természet utánzására és a festõiségre törekedtek. Fõleg Angliában terjedt el, ezért is nevezik másképpen angolparknak. A XIX. században a tájképi kerteket egzotikus növényekkel kezdték telepíteni, így alakultak ki a gyûjteményes kertek, más néven az arborétumok.

Tájképi pont: Olyan hely, ahonnan a tájforma legjellegzetesebb és esztétikai szempontból is legszebben megfogalmazódott képét láthatjuk.

Tájvédelmi körzet: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által védetté nyilvánított tájrész. Általában nagyobb a természetvédelmi területeknél, és az egész természeti táj védelmét szolgálja.

Társulat: Érdekelt mezõgazdasági üzemek társulása vízgazdálkodási célok megvalósítására.

Természetvédelmi terület: A tájnak egy elhatárolt része, ahol a terület egészét, vagy annak élõvilágát eredeti állapotában meg kell õrizni.

Tiltó: Kisebb belvízcsatornák és öntözõcsatornák vizét visszatartó, kis méretû záró mûtárgy.

Töltés: A terep fölé emelkedõ földmû, az árvíz szétterülését a hullámtérre korlátozza, az árvíz levonulását a töltés vonalozásának megfelelõen vezeti. Keresztmetszete trapéz alakú, 3-5 m széles koronával. A víz felõli oldalon meredekebb, a mentett oldalon laposabb rézsûvel.

Töltéskilométer (tkm): A folyó torkolatától számítva, az árvízvédelmi töltésen mért kerek kilométer-távolságok.

Töltéskorona: Az árvédelmi töltés kétoldali rézsûi közé esõ csaknem vízszintes elrendezésû legmagasabb szakasza. A töltések koronáját bogárhátúra kell megépíteni, hogy a csapadék lefolyhasson. A korona szélessége a fõ védvonalakon 4-6 m.

Vadaskert: Vadászható állatok számára elkerített erdõs terület. A vadtartásra alkalmas helyeket fõleg farkasok elõl kellett bekeríteni, amik idõnként jelentõs károkat okoztak a vadállományban. Békés megyében az elsõ mesterséges vadszaporítással kapcsolatos adatok a XV. századból származnak.

Védtöltés: A folyók árvizeinek szétterülését megakadályozza, és a lefolyást a töltések által lehatárolt területre korlátozza.

Vincellér: Régen a szõlõk kezelésével és megõrzésével, illetõleg nagyobb szõlõknél a munkák felügyeletével megbízott személy. Járandóságához szolgálati lakás is tartozott (vincellérház).

Víz felõli oldal: Az árvízvédelmi töltés hullámtér felöli oldala.

Vízlépcsõ: Vízszintkülönbséget létrehozó duzzasztómû, a hozzá kapcsolódó hajózsilip és vízerõmû együttese.

Zárt kert: A községek és a városok nagyüzemileg nem mûvelhetõ, elkülönített része. Valaha az alföldi mezõvárosokat és községeket gyûrûben fogták körül ezek a bekerített, szõlõ-, gyümölcs- és zöldségtermesztésre használt kertek, amelyeknek ma már csak töredéke létezik.

Zug: A folyók kanyarulatai, ágai közötti terület.

Zsilip: A víz elvezetését szabályozó vagy a víz visszaáramlását megakadályozó mûtárgy.

Következõ rész 
Elõzõ rész: A kerékpárról, mint közlekedõ eszközrõl