KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


TÚRÁK GYULA-BÉKÉSCSABA-BÉKÉS KÖRNYÉKÉN

2/1 Gyula - Gyulavári - Dénesmajor - Ant - Városerdõ -
Remete - Szanazug - Doboz - Gerla - Póstelek - Gyula



Körtúra: távolság 63 km, ebbõl földút 20 km.
Menetidõ: gyalog 16 óra, kerékpárral 6,5 óra.

Megjegyzés: ez a túra a Gyulától északra fekvõ terület nagyobb
részét tárja föl. A határátkelõhely kapcsán romániai túraajánlatot
is tartalmaz. Figyelem! A zárójelbe tett távolsági adatok mindig
az elõzõ adattól való távolságot jelzik!


A város központi terén levõ Szupermarket ABC- áruház elõl indulunk. Ez a hely nemcsak jó kiindulási pont, hanem alkalmas arra is, hogy egy pillantást vethessünk a múltra.

    Gyula a Körös-vidék legnevezetesebb városa. Neve õsi magyar méltóságnév, így hívták a honfoglalás kori magyarság katonai vezetõjét. Csaknem nyolc évszázaddal ezelõtt említik elõször írásban. Királyok és országos méltóságokat viselõ személyek birtokolták. Hosszú történelme során a megye életében szinte mindig vezetõ szerepet játszott. A 129 éves török uralom alól 1695-ben szabadult fel. Az ezután következõ békésebb idõszakok ismét felvirágoztatták Gyulát. A 18. századtól híres vásározóhely volt, ahol száz kilométerekrõl hozott áruk cseréltek gazdát.

Most is az utak összefutásának helye az a tér, ahol állunk. Délnyugat felé tekintve egy még alföldi viszonylatban is igen széles, szépen parkosított utat pillantunk meg, a vásárok hajdani színhelyét, a Vértanúk útját (nevét az aradi 13 vértanú emlékére kapta, akik közül többen a világosi fegyverletétel után, Aradra szállításuk elõtt a városban voltak elszállásolva). Itt álltak a sátrak, a lacikonyhák, itt voltak a vendégfogadók, a kereskedõházak, a borospincék. Bal kéz felõl átellenben a volt József-laktanya, most szociális otthon. Vele szemben a tér túloldalán az Erkel Ferenc Gimnázium (épült: 1906). Elsõsorban kerékpárosoknak, motorkerékpárosoknak ajánlható tõszomszédságában a jármûbolt.

A nagy vásárok zsivaját elnyelte a múlt, a mai piac azonban csak egy ugrás ide. A Szupermarket elõtt délre fordulva egy perc alatt az új vásárcsarnoknál vagyunk, amely különösen a hetipiac napokon (kedden, pénteken és vasárnap) mozgalmas hely. Innen az Október 6-a térrõl ágazik ki K-re a Mágocsy utca (Mágocsy Gáspár gyulai várkapitány volt 1554 és 1559 között), és torkollik a Szent István útba, amely egyúttal az országhatárhoz vezetõ 44-es közlekedési útvonal is. Jobbra térve elõször a Békés megyei Kórház, majd ugyancsak a bal oldalon egy 1877-ben épült laktanyaépület (most Szakmunkásképzõ Intézet) emelkedik. Itt hagyjuk el a Nagy Magyarvárost, s az út a továbbiakban - mint oly sok helyen a Körösök egykori mocsaras árterületén - a terepbõl kiemelkedõ töltésen fut.

    Az úttól délre a Galbács-kert hajdani bérlõjétõl kapta nevét. Az északi oldal végén a grófkisasszonyok kedvelt kirándulóhelye volt, akik kényelmetlen ruhadarabjaikat levetették, és kirakták a gyepre, innen a Krinolin elnevezés. Legalábbis így tudja a gyulai szájhagyomány. Mindkét földdarab mély fekvésû terület volt, amelyet kevésbé sajnáltak beépíteni, mint a jó termõföldeket. Ezért hasították ki a gróf birtokból építkezési célokra, amikor a város terjeszkedni kezdett.

A Péli-csatornán levõ „Dugóhíd” (1,9 km) csak az emelkedõrõl vehetõ észre, mellette az egykori cédulaház jelzi, hogy itt vámolták meg valaha a városba tartó kereskedõket.

    A csatorna régebben fontos szerepet töltött be, mert a szabályozások után a gyulai duzzasztó megépültéig a Fehér-Körös vizét szállította a városon keresztül folyó Élõvíz-csatornába. Felsõ vége a Beszédes József által épített (1843) Nádor-csatornával van összeköttetésben, amely a Zarándi-hegység lábánál ágazik ki a Fehér-Körösbõl. Beszédes József (1787-1852) egyébként korának egyik kiváló mérnöke volt, malomcsatornája abban az idõben a Kárpát-medence legkorszerûbb vízgazdálkodási létesítményének számított. Az õ nevéhez fûzõdik ezen kívül a Sárvíz, a Sió és a Kapos szabályozása, valamint a Sárköz ármentesítése. Fölvetette az Al-Duna szabályozás és egy Duna-Tisza-csatorna építésének gondolatát, foglalkozott vízerõ-hasznosítással, öntözéssel, fásítással, s végül de nem utolsósorban õ volt a magyar nyelvû mûszaki irodalom egyik megteremtõje. A malomcsatorna építésével felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Körös-vidék gazdasági felemelkedésének.

A Péli-csatorna töltése egyúttal a város körtöltése is, ezenkívül 1977-ig itt húzódott a határ Gyula és Gyulavári között. Az út bal oldalán elterülõ kertes városrész Újvári, jobb kézrõl a vári szõlõskertek maradványait láthatjuk néhány kerti kunyhóval, diófával. Az új paradicsom-majori lakóteleppel csaknem szemben, balra nyílik a Fürst Sándor utca, amely nekifut a Fehér-Körösnek, majd a töltéssel párhuzamosan a gyulai tûsgáthoz (duzzasztó) vezet (2 km). Megéri a kitérõt a múlt század végén épített gyulai duzzasztó, amelynek furcsa szerkezete országos viszonylatban is ritka látványosság. Visszafelé, DK-nek már karikázhatunk a Fehér-Körös töltéskoronáján is. A közúti híd bal parti hídfõje csak 750 m, elõtte kanyarodik az út az éjjel-nappal nyitva tartó gyulai határátkelõhely felé.

    A határállomás a Körös töltésével párhuzamosan húzódó úton a hídtól 1100 m. Útlevéllel a zsebében bárki bejárhat innen egy "kerékpáros járóföldet". Kisjenõ 20, Arad és Arany János városa, Nagyszalonta 60-60 km-re van ide. A Világosi- vagy ritkábban a Péli-hegyek, tiszta idõben jól láthatók, hisz csak egy „karnyújtásnyira” vannak. Mindhárom Körös vadregényes völgyben rohan az Alföldre.

A hídon át Óváriba ereszkedünk le az árvízvédelmi töltésrõl. A végig szépen fásított, gondozott Széchenyi úton érünk be a község központjába (1,1 km).

    Várit 1231-ben említik elõször. A középkorban a zarándi várhoz tartozott. A hódoltság ideje alatt a többi környékbeli helységhez hasonlóan elnéptelenedett 1716-ban települt újra Érsemjénbõl. A "Gyula" elõnevet csak a múlt században kapta, megkülönböztetésül a Bereg megyei váritól.

Központjában vannak a boltok, vendéglátó létesítmények, iskola stb. Kb. 100 m-rel tovább balra a Béke utcán a mûemlék jellegû református templom, elõtte elsõ világháborús emlékmû. A Széchenyi úton tovább a páratlan oldalon érdemes benézni a jól felszerelt és szép népi kerámiákkal díszített községi könyvtárba. A 67. szám alatti volt Almásy-kastélyban, vagy inkább csak kúriában, van a Termelõszövetkezet központi székháza. Az épület némi átalakítással, de még õrzi az eredeti architektúrát, a parkból sajnos csak néhány fa maradt meg. A Zrínyi utcánál balra, majd a belterületet elhagyva ÉK-nek, jobbra fordulva rátérünk a Dénesmajor felé vezetõ útra. A Zrínyi utcával ellentétes irányban indul a Kohán György utca, amelyen a lokalizációs töltéshez jutunk. Ezen a töltésen, a határral párhuzamosan, ugyancsak kellemes útvonalon érjük el Dénesmajort. A távolság megegyezik az országútival. Az út jobb oldalán a megszüntetett keskeny nyomtávú vasút cserjével benõtt töltése fut, elõretekintve pedig a szántók, kaszálók fölött már látszanak a mályvádi erdõk. A Solymos-major (6,6 km) épületeit az utóbbi évtizedben bontották le, helyét csak néhány idõs fa jelzi. Solymosnál érjük el a Mályvádi Árvízi Tározó töltését koronájáról amely kiváló tájékozódási hely, pillantást vethetünk a tározó belsejében elterülõ 2000 hektárnyi erdõre. Ezek az erdõk a Fekete-Körös vonalát követik, s nemsokára az északi oldalukon hajtunk vissza nyugat felé. (Ezen a ponton tér el a 2/2. és a 2/3. túra.) Addig azonban irány tovább az árvizektõl sokat szenvedett Dénesmajorba. Nevét a jól gazdálkodó Almásy Dénes gróftól kapta, az õ mintagazdaságának volt itt majorja, ennek lakói építették a mostani alig 300 lelkes kis települést. Az út egyenesen keresztülszeli a majort, fölkanyarodik a lokalizációs töltésre, itt K-i irányba fordul az aszfaltozott töltéskoronán, és beleköt a Fekete-Körös árvízvédelmi töltésébe (6,2 km).

A töltésen csak 1380 m-re van az országhatár, ahol a Körös magyar területre lép. A túlpart már Románia, szemközt elõször egy õrtorony és egy szivattyútelep, majd Ant község református templomtornya látszik. (A határ közelében való viselkedés szabályait lásd a "Hasznos információk" fejezetben.)

A Fekete-Körös a folyás irányába haladva több mint 4 km-en keresztül határfolyó. A jobb parton a magyar terület a bal parti 16 400-as töltéskilométerrel szemben kezdõdik.

    A Fekete-Körös magyarországi szakasza a Tiszántúl egyik igen kellemes hangulatos tája, amely a maga nemében párját ritkítja. Elõbb a bal, majd Remetétõl a jobb parton több ezer ha kiterjedésû erdõ kíséri a többé-kevésbé eredeti nyomvonalán kanyargó folyót. A táj nagyon jól belátható a magas árvédelmi töltésrõl. A Fekete-Körös a szabályozások elõtt is erdõvel sûrûn borított terepen folyt keresztül, egy-egy hagyásfa vagy kisebb erdõfolt még emlékszik ezekre az idõkre. eszi, Bánya-rét, Török-erdõ, Mályvád és Sitka erdeiben még ott kanyarognak az elhagyott Körös-medrek, változatos élõhelyi viszonyokat teremtve sok ritka növény- és állatfajnak. Régen az erdõk egy része grófi vadaskert volt, s most is kiváló vadászterület, ahol pl. hazánk dámvadállományának tekintélyes része él. A Fekete-Körösrõl szólva nem feledkezhetünk meg Sinka Istvánról, aki e táj szülötte volt, s kedves folyóját többször is megénekelte:

"Fekete Körözsnek
hófehér a habja,
mikor a szabadság
vágya elragadja."

(Alvó Körözsök)

    Ez a folyó tájegységek választóvonala is. A túlsó oldal már Bihar vármegyéhez tartozott. Innen észak felé haladva más hangulatú táj tárul elénk: ritkulnak a tanyák, zsugorodnak a falvak, szaporodnak a legelõ- és erdõfoltok.

A 14 700-as bal parti töltéskilométernél (továbbiakban: tkm) szemben a Kopolya-csatorna torkolatához épített Malom-foki gátõrház és szivattyútelep épületei látszanak. A 11 850-es tkm-nél öreg tölgyfa, tetején gólyafészek, itt mûködött sokáig a mályvádi komp. Néhány száz méter után éles, 90°-os kanyart vesz a Körös, szemben elõbb a Sarkadi Cukorgyár, majd a kendergyár kéménye magasodik. Ez a terület már Sitka, a 8250 tkm-rel szemben van a nagysitkai szivattyútelep. Innen még 2,5 km a Gyula-Sarkad közötti vasúti híd (13,5 km a lokalizációs töltés becsatlakozásától), de elõbb átmegyünk a Mályvádi Árvízi Tározó leeresztõ, majd a leürítõ mûtárgyai felett.


Gyalog a Mályvádi erdõben

Fotó: Fehér M.


A vasúti és a remetei közúti híd között a jobb parton az 1914-ben épült József Szanatórium, ma József Attila Tüdõkórház pavilonjai bukkannak elõ az évszázados fák lombjai közül. A bal parton van a Városerdõ, a gyulaiak régi kirándulóhelye, ahol már a háború elõtt szép kis gyermeküdülõ épült. Az erdõ és a Körös közötti területet az 1960-as évek elejétõl kezdték hétvégi házakkal beépíteni, majd az erdõ egy részét parkerdõvé alakítani. Az üdülõtelep tõszomszédságában a Fekete-Körösön kijelölt szabad fürdõhely van. Az erdõ sarkán vendéglõ is mûködik. (Itt tér el a 2/3. túra útvonala). A remetei közúti hídon át a jobb parti árvédelmi töltésre fordulunk. (Remete a középkori és a hódoltság alatt elpusztult Remeteháza község emlékét õrzi.) Innen a Fekete- és a Fehér-Körös összefolyásáig szintén erdõk és víz között visz az út. A Fekete-Körös 0 km-énél érünk Szanazugba (6,2 km), ahol a két Körös összefolyásánál a környék egyik legkedveltebb üdülõterülete fejlõdött ki. A jobb part kiépítése elsõsorban a kellemes erdei környezetet igyekezett kihasználni, fõleg magántulajdonú hétvégi házakkal, míg a bal parti hullámtérben üzemi üdülõk vannak, jó fürdési, sportolási lehetõséggel. A jobb parton vendéglátó létesítmények is vannak.

    Szanazug neve a mai Gyula területén egykor állt tucatnyi község egyikének emlékét õrzi. Szanna falu, Árpád-kori település, maradványait a mai összefolyástól nem messze, a Fekete-Körös egyik fattyúága melletti dombon találták meg. A gyulai váruradalomhoz tartozott, erdõk vették körül, lakói halászatból, szénégetésbõl és méhészkedésbõl éltek. 1596-ban elpusztították a törökök tatár segédcsapatai, de neve azáltal, hogy a XIX. sz.-i folyószabályozások során itt jelölték ki a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásának a helyét, továbbra is fennmaradt. Hogy a szüntelenül ismétlõdõ árvizek ne veszélyeztessék Gyulát, a Fehér-Köröst egy Gyulavári és Békés között közmunkával ásott 19 km hosszú ún. nagycsatornán vezették el. A hatalmas méretû beruházás fontosságára jellemzõ volt, hogy munkálatainak megtekintését 1857-ben Ferenc József császár is programjába iktatta.

Szanazugnál a Kettõs-Körösön sajnos nincs átkelési lehetõség, pedig egy személykomp mûködtetése sok fölösleges úttól kímélné meg az idelátogatókat. Így aztán mi is Doboz felé ÉK-nek vesszük az irányt a nemrégiben épített mûúton. A községbe érve a Gyulai úton jobbra térve érjük el a központban levõ volt kastély épületét (5 km).

    Doboz nevének eredetét, többféleképpen magyarázzák, de valószínûleg ismeretlen eredetû magyar személynév. Azon ritka települések közé tartozik, ahol megalapozottan feltételezhetõ, hogy a lakosság törzse az Árpád-kortól fogva folyamatos. Õseik a király kondáit makkoltatták a környék roppant erdõségeiben, s valószínûleg ezek az erdõk, mocsarak tették lehetõvé a doboziak számára a történelem viharainak túlélését is.

A kastély most általános iskola, de mûemléki értéke a sok átalakítás miatt már nincs. Érdekes látnivaló viszont az a tenyérnyi (5,7 ha) természetvédelmi terület, amely a kastély mögött a Holt-Fekete-Körös által körülölelt zugban van. Ez volt az egykori kastélypark, amelyet tervezõje tájképi kertnek alakított ki. Most is jó állapotban van, kellemes pihenõhely.

    A park ÉK-i sarkába 1897 és 1899 között gróf Wenckheim Dénes, Siedek Viktor bécsi építészvállalkozóval kis neoromán templomot és kerek temetõkápolnát terveztetett. Minden részletre kiterjedõ tervdokumentációja fennmaradt, és az Építészeti Múzeum õrzi. Az épületek 1902-ben készültek el. A két, belsejében mozaikokkal és különféle márványokkal gazdagon díszített és felszerelt épület a budai Halászbástya, színvonalában is megfelelõ, kortársa. (BMK)

Körülöttük sok idõs fát találunk, fõleg tölgyeket, amelyek közül számos eléri a 100-150 éves kort. A kis Körös-zugból északi sarkán jutunk ki a Vésztõ felé vezetõ mûútra. Az út túloldalán egy impozáns magtárépület áll, amely 1863-ban épült Ybl Miklós tervei szerint késõ romantikus stílusban, állapota sajnos elhanyagolt. Jobbra fordulva a Holt-Körös partján elhagyjuk a Petõfi Tsz székházát, majd a hídon át ismét a falu központjában vagyunk.

    A református templom vonja magára figyelmünket. Elõdjét a XVIII. sz. elején építették, paticsfala volt, majd késõbb fatoronnyal bõvítették. A jelenlegi kifelé fordított szerkezetû, ívpillérsoros homlokzatú templomot 1794 és 1798 között építették. Az 1978-as földrengéskor megrepedezett épületet a helyreállítás során az UNESCO figyelmét is felkeltõ, rejtett vasbeton szerkezettel erõsítették meg. (BMK)

Utána a tanácsháza, majd a kastély felõli oldalon néhány bolt, presszó következik, és máris fordul az út DNy-nak a Kettõs-Körös új közúti hídja felé. A híd (3,2 km) 1983-ban épült a régi acélszerkezetû helyébe. A bal parti hídfõnél elágazik az út, mi nem Gyula, hanem egyenesen Gerla felé megyünk tovább. Bal kéz felõl a Marói-erdõ tart hûvöst, majd a gerlai bekötõ út elõtt betérhetünk a „Vadvirág” presszóba ahol nemcsak étel-ital akad, de jó pénzért hátasló is bérelhetõ. Távolabb ÉK-re nézve az Ógerlai-erdõ látszik szántóföldektõl körülvéve.

    A középkori Gerla ugyanis nem a mai község helyén volt, hanem a Békésre vezetõ út mellett a Monostor ere partján épült. A gerlai monostor a hódoltság elõtti idõkben a vidék egyik központja volt. Épületének falai 1870-ben még álltak, de a terepviszonyokból ma is meg lehet állapítani a település egykori helyét.

A gerlai bekötõ út most egyenesen nekifut a kis község közepén levõ grófi kastélynak, amely ma általános iskola (5,1 km). Udvarába érdemes bepillantani, ahol egy különleges nagyméretû, idõs tölgy áll. A kastély elõtt jobbra (DNy-ra) fordulunk, elhagyjuk az egykori kisvasút állomását - most postaépület - majd egy ideiglenes védettséget elvezõ régi szép, de romos magtár után balra az utolsó házak között elérjük a körtöltést. A töltésen át DK felé a dûlõút - jobb oldalt egy darabig erdõfolt kíséri - egyenesen vezet Póstelekre. A Pósteleki-erdõhöz érve csatornát találunk, rajta hidacska, innen tovább már mindkét oldalt erdõk között haladva éri el az út a kastélykert bejáratának romos téglaoszlopait. A "kapun" befordulva rövid séta a kastélyépületig (2 km).

    A kastélyt Siedek Viktor tervei alapján gróf Wenckheim Frigyes építtette 1906 és 1909 között. Az épületet és a parkot a már meglevõ erdõben helyezték el úgy, hogy az idõsebb fákat meghagyták. A kastély rendkívül rossz állapotban van, mert 1944 után a környékbeli lakók a még szinte újnak mondható épületet széthordták, s ma csak a fõfalak részei állnak. Hasonló sorsra jutott a park is, amelyben valaha 40000 rózsatõ és sok növénykülönlegesség díszlett. Az épület és a növényzet együttese azonban még így gondozatlanul is élményt nyújtó látványosság, különösen szépek azok a ritka idõs fák, amelyek elkerülték a csonkítást (vérbükk, tulipánfa, törökmogyoró, tiszafa stb.).

A rom elõtt átvágva DNy-i irányban kiérünk a parkból s betérhetünk a Mókus étterembe. Ezt a kis vendégfogadót, amely rendkívül kellemes erdõs, árnyas környezetben van a Mezõhegyesi Mezõgazdasági Kombinát üzemeltette. A különleges békési tájjellegû ételek mellett kerthelyiség és tekepálya is várja a szórakozni vágyókat.

A Mókus csárdától mûút vezet Békéscsabára és Gyulára. Mi az utóbbi irányt választjuk, és DK-felé egy darabig az erdõ mellett haladunk majd az út hirtelen 90°-os szögben megtörik, és beköt a Békéscsaba-Gyula közötti (44-es sz.) közútba (2,6 km). Közben elhagyjuk a „Lekvárgyárat” (konzervgyár) és keresztezzük az Élõvíz-csatornát. Innen még egy jó órai kerékpározás Gyula. A városjelzõ tábla körüli területen, az út két oldalán feszülõ hatalmas fóliasátrak emlékeztetnek arra, hogy erre a bolgárkertészkedésnek messzire nyúló hagyományai vannak. Az itt termelt primõráru Miskolc Budapest, Pécs, Komló piacaira kerül. Az É-i oldal kertes városrésze Újgyula, a jobb kézre esõ beépítetlen terület pedig Siórét. Itt látjuk a világ- és Európa-bajnok gyulai repülõmodellezõk versenypályáit, majd a tejporgyárat s kissé távolabb a húskombinátot. A már említett vásároknak helyet adó Vértanúk útjára az 1807-ben épült Bárdos-hídon át érünk vissza. Ez a három középpilléres, kõbõl és téglából épült híd a Fehér-Körös egyik ágát ívelte át. Hasonlít a hortobágyi kilenclyukú hídhoz, s igaz, a szabályozások megfosztották vizétõl, de így is a megye legértékesebb mûemlék hídja. Sajnos, látványa a rendezetlen környezet miatt nem kelt kellemes hatást. Néhány perc után ismét kiindulóhelyünkön, a Szupermarket ABC-áruház elõtt vagyunk (6,5 km).



A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra : 2/2 Gyula - Gyulavári - Solymos - Városerdõ- Szanazug - Gyula
Elõzõ túra
Következõ fejezet: Túrák a Hármas-Körös környékén
Elõzõ fejezet: Vízi túrák a Körösökön



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.