KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


TÚRÁK GYULA-BÉKÉSCSABA-BÉKÉS KÖRNYÉKÉN

2/11    Békéscsaba - Szabadkígyós - a puszta - Újkígyós - Békéscsaba



Távolság: 30 km, ebbõl földút 8 km.
Menetidõ: gyalog 8 óra, kerékpárral 5 óra.

Megjegyzés: a "változat" elsõsorban gyalogtúrának ajánlott! Ez is körtúra:
távolság kb. 24 km, ebbõl földút 20 km. Ez a túra a Békéscsabától D-re
fekvõ Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet pusztai területét, továbbá a várostól
D-re található réteket, legelõket mutatja be.


Elõzõ túránk kiindulási pontja a vasútállomás volt, és a Temetõ soron át mentünk a vasúti felüljáró hídhoz. Itt a Bartók Béla úti keresztezõdésen átmenve egyenesen továbbmegyünk a Temetõ soron, amelyik kétszáz méter után egy nagy jobbra tartó útkanyarulatban a Kétegyházi útban folytatódik. A hidat követõen jobbról látjuk a Vasúti temetõt.

    Ezt a nagy csabai temetõt 1838-ban nyitották meg, és ma is használják. Eredetileg Alsóvégi, majd Alvégi temetõ a neve. Itt van a szovjet hõsi temetõ is.

A Kétegyházi úton haladva egészen a második sorompóig (elõbb a gyulai vasutat keresztezi az út, majd a lõkösházi vonalat) jobbról és balról újonnan épült üzemek és élelmiszeripari gyárak épületei közt haladunk. Húsz esztendõvel ezelõtt a körgáttól kezdve hatalmas nádas foltok, a vasút után pedig a végtelennek tûnõ, egészen a kígyósi pusztáig húzódó alvégi legelõ terült el. Ez szinte nyomtalanul eltûnt, helyét "átadva” ipari területnek.

    A mai Kétegyházi út a múlt század közepén még Aradi országút volt, száz éve pedig Kígyósi országút. Kétegyházára errefelé nem vezet mûút, ez a név csupán az egykori országút nevét jelzi, hiszen Kígyóson át Kétegyháza felé vezetett a régi országút. Széles nyomvonala még ma is megvan jódarabon Szabadkígyós és Kétegyháza közt. Természetesen földút volt az akkori országút. Az alvégi legelõ több évszázados legelõje volt a városnak. A háborítatlan állapotára jellemzõ volt, hogy 1960-ban még fészkelt rajta túzok is.

A kígyósi országúton haladva jobbról és balról egyre több hétvégi kertet és házacskát találunk az egykori tanyák közé ékelõdve.

    Az országút jobb oldalán vezetett még húsz évvel ezelõtt is a Kígyóson át Békéssámsonig menõ kisvasút sínpárja. Ma már autóbusz bonyolítja le a közlekedést.

Mintegy 6 km után elérünk a gyulai út betorkolásáig, itt jobbra fordulva még egy km-t haladva beérkezünk Szabadkígyósra.

    Szabadkígyós 1950 óta létezik mint község, azóta indult meg nagyarányú fejlõdése. Eredetileg csak majorság volt Kígyós, majd Újkígyós létrejöttével az Ókígyós nevet kapta.

A faluba érkezve elõször régi majorsági épületeket látunk jobboldalt és az 1844-ben felépült kis r.k. templomot. A dombra épült késõklasszicista stílusú templom mögött van a Wenckheim család kriptája és egy obeliszk. A templomot id. Czigler Antal, a kriptát Ybl Miklós tervezte. A nemesen egyszerû mûemlék templomtól pompás kilátás nyílik a kígyósi pusztára. (A templomot és a kriptát ha meg szeretnénk belülrõl is nézni, a közeli plebánia épületében kell jelentkeznünk.)

Mielõtt kimennénk a pusztába, nézzünk szét az egykori majorsági volt uradalmi épületek közt. Itt most az újkígyósi Aranykalász Termelõszövetkezetnek és a Békéscsabai Állami Gazdaságnak az üzemi épületei mûködnek, valamint a régi cselédlakások mint magánházak. Itt van a tanácsháza, a posta és a parókia is. Itt láthatjuk az egykori urasági magtárt, ezt a szép mûemlék jellegû épületet, amit szintén Ybl tervezett. Elõtte van egy kis konzervgyár és a modern sütöde is, amely a szakiskola tanmûhelyeként mûködik. Balra a puszta szelén egy régi épületben élelmiszerboltot és egy kis bisztrót találunk. Innen induljunk ki a pusztába. A település néhány száz méterrel tovább kezdõdik Újkígyós irányában.

    Ha ebbõl az irányból akarjuk megnézni a kastélyt (lásd a 2/10. sz. túránál írtakat) és a parkját, akkor az elsõ utcában menjünk le jobbra.

A pusztába kivezetõ út az élelmiszerbolt mellett van, de ne menjünk el a birkahodályokig, hanem kb. 20 méter után menjünk jobb kéz felé a földúton.

    A múlt századi Wenckheim „Emlék-Album” ezt írja a pusztáról: „Talajának fekvése nagy részben róna, kevés hullámzással. Az itt-ott kiemelkedõ dombosabb helyekrõl mérföldekre esik a szem látóhatára s az ország egyik legszebb délibábos vidéke, mely légi alakokkal népesíti be a szemlélõ elõtt sík tengernek látszó csalóka képet."

A pusztába csak akkor mehetünk be, ha a szélén levõ nagy póznákon nincs felhúzva a „vörös kosár”!


Homokfutó a kígyósi pusztán

Fotó: Boross L.


A pusztába befelé haladva, napjainkban is nagyszerû tájkép tárul szemünk elé. Jobbra húzódik az ún. Nagy-erdõ (kb. 350 hold), a szélén levõ kilátótornyot már messzirõl megláthatjuk. A kilátó környékének régi neve: Rókakaszinó. Mögötte van az Ökörjárás, balra pedig a Nagy-gyöp.

    A pusztán elõforduló növényeket két nagy ökológiai fajcsoportba sorolhatjuk:
        a) igen száraz termõhelyen élõ szikes pusztai növények,
        b) állandóan nedves, nem kiszáradó területen élõ növények.

    Az eddigi vizsgálatok szerint a területen legalább öt sziki növénytársulás figyelhetõ meg, nem számítva az átmeneteket és a keverékállományokat. Lépésrõl lépésre ki lehet mutatni az elszikesedés több fokozatát, és az ennek következtében kialakuló sziki növénytársulásokat. A kígyósi puszta változatos sziki növényzetében megtaláljuk a fokozatos átmenetet a mocsári és lápréti társulásoktól a szikesek elõször nedves, majd teljesen kiszáradó talajú vegetációjához. Jellemzõ növényei a veres nadrágcsenkesz, a sziki üröm, a csombormenta, a sziki pozdor, a kamilla, a bárányparéj stb.

    Balra a vasút közelében nagyobb kiterjedésû nádas és sziki kákás mocsárfoltok találhatók. Tavasszal hatalmas tömegekben virágzik az orvosi székfû, nyárvégen pedig a sziksaláta kék virágmezeje és az ezüstzöld levelû sziki üröm kesernyés illata teszi oly vonzóvá a pusztát. Õszi idõszakban még megtaláljuk a sziksalátát és a sziki, valamint a réti õszirózsa nagy kiterjedésû lila színû hullámzó mezõit. Állatvilága is gazdag és változatos, számos ritkaság fordul elõ a megfigyelések során. A kiránduló leginkább a madarakat láthatja, a bíbic-, goda- és pólingcsapatokat, késõ õsszel pedig vadlibákat, vadrécéket és darvakat. Közel 200 madárfaj fordul elõ a tájvédelmi körzet területén.

    Az emlõsök közül leggyakrabban az õzzel, ma már ritkábban a mezei nyúllal és rókával találkozhatunk. (Természetesen az állatok megfigyelésére csoportos kiránduláskor igen kevés esélyünk van!)

Ha kb. másfél kilométeres gyaloglás után elértük a magaslest, és szétnéztünk onnan, akkor a mögötte levõ kõrisfás úton menjünk D-nek az erdõ szélén. Ahogy kiérünk az erdõ végére, egy szeles K-Ny-i irányú dûlõúthoz érkezünk, ez az Apáti út. (Magyarázatát lásd késõbb az útvonalváltozat leírásánál.) Ha innen az erdõsarkától Ny-nak indulunk jobb kéz irányába, a tsz által gondozott széles és fákkal szegélyezett úton mintegy két kilométer után elérkezünk a vincellérházhoz ami már Újkígyóshoz tartozik. Itt van az Aranykalász Tsz szõlõje és az egykori vincellérházban présház, borospince, közelében pedig a pálinkafõzde. A szõlõsdomb tetején van egy mûemlék jellegû -nemrégen renovált- filagória. A tsz a vincellérházat is rendbe hozta, és alkalmi vendéglátásra van berendezve kármentõvel, népies bútorzattal. Az épülettel szemben van a gesztenyés az egykori „Vinczellér erdõ" maradványa, öreg gesztenye- és akácfákkal beültetve.

    1865-ben ezt írja errõl a helyrõl az újkígyósi jegyzõ: „... van a vinczellér erdõ és az urasági szöllö; az erdõt másként Kis erdõnek is nevezik, néhány ezer fiatal faültetvény az öreg gróf Wenckheim József idejébõl. A szõllõ és erdõ közt vinczellér lak áll, ettõl nyugatra nyárfás út visz a József majorig..."

A vincellérháztól mûúton mehetünk be Újkígyósra. Balról gyümölcsös, az öreg tölgyfák szegélyezik. A községben a melegvizes strandfürdõt és az igen jó konyhájú „Róna” nevû éttermet is felkereshetjük. Újkígyósról a „csabai úton” K-felé visszamehetünk Békéscsabára.



Visszatérõ útvonalváltozat gyalogosoknak Szabadkai puszta és Dajka-kert érintésével.

A gyalogos turistáknak ajánlunk egy másik változatot, amelyet kerékpárral nem érdemes megpróbálni, hiszen a pusztai utak állapotát nagyon befolyásolja az idõjárás így lehet, hogy adott esetben többet lenne a kerékpár rajtunk, mint mi a kerékpáron...

Ha a pusztán és mezei utak közt akarnak visszamenni Békéscsabára, akkor a Nagy-erdõ sarkán, az apáti úton forduljanak K-nek, a vasútvonal irányába. (Természetesen a vincellérháztól visszajövet is lehet erre haladni.)

    Az apáti út K-nek, majd kissé D-i irányban halad, egyre elhanyagoltabb állapotban, hiszen ritkán használják. Késõbb, Kétegyháza irányában elvész a pusztában, majd a község alatt a vasúti átjárónál újra életre kél. Addig mennünk kell még jó 2 km-t.

    Ezen a részen, egy emelkedettebb helyen volt a középkorban Apáti nevû falu (egyes krónikák Apátyinak írják), mely egy idõben a gyulai plébánia birtoka volt. A törökök után a Harruckern családé, majd örökösödési jogon a Wenckheimeké lett a terület. let. Még a századunk közepén is majorság volt itt, tanyasi iskolával. Ma csak a szél és a pásztorok járnak erre állataikkal. Csak a gaz mutatja az egykori település helyét, ott más növények élnek.

A nyári szarvasmarha-istállón túl egy fényjelzéses átjárónál átmehetünk a vasút túloldalára, és a Szabadkai pusztán keresztül visszaindulunk É-nak, Békéscsaba irányába. De az apáti úttól mehetünk toronyiránt is, pontosabban elõbb a szabadkígyósi vasúti állomás nagy, emeletes épületeinek irányába, majd onnan tovább a város tornyai iránt. Azután, hogy kereszteztük a gyulai mûutat, akár a vasútállomástól haladunk tovább, akár K-i irányban tartva közelebb kerültünk Gyulához, már innen messzirõl (kb. 6 km légvonalban) jól látjuk Békéscsaba templomtornyait és a Lencsési lakótelep tízemeletes toronyházait. Ez jó útjelzõ, nem lehet eltévedni akkor sem, ha úttalan utakon megyünk. Az itt leírt túrát a vízjárta helyek és kisebb-nagyobb csatornák miatt tavasszal és õsszel gumicsizmában ajánlatos megtenni! Csodálatosan szép túra télen is, amikor toronyiránt mehetünk a befagyott, behavazott tájon keresztül. Ilyenkor különösen kell vigyáznunk a tájékozódási pontokra, hiszen ha leszáll a köd, könnyen eltévedhet az ember. Épp ezért aki még nem ismerõs itt, télen vigyen magával iránytût is és termoszban forró teát.

Ha a vasútállomástól indulunk, akkor elõször Makkos-háton (valamikor „Magos-hát”, tehát nem borította el a víz), majd a Dajka-kerten megyünk keresztül. Egyes szerzõk szerint ez az egykori erdõs hely (mellette az Oprádó nevû nagy kiterjedésû nádassal) egy Dajka nevû csõsztõl kapta a nevét. Tudomásom szerint Wenckheim Krisztina grófnõ ajándékozta a dajkájának, és innen a neve. (Ennek részletes leírására sajnos itt nincs lehetõség.) A dajkakerti árok után van egy alacsony nyúlgát, ezen megyünk jobbra a Hármashatárig. Itt van balra egy csatornaõrház és tõle néhány száz méterre az alvégi szivattyúház. Az épület mellett északra fordulva a dûlõút egyenesen bevisz a Lencsési lakótelepre, ahonnan autóbusszal bemehetünk a városba.

    A Hármas-határ (régebben Hármas-halom) a fövenyesi, a szabadkai és a kígyósi határok találkozási pontja.



Visszatérõ útvonalváltozat a kígyósi vasútállomástól Pej-rét, Fövényes érintésével.

Amennyiben a kígyósi vasútállomástól DK-i irányban bemegyünk a szabadkai pusztába, akkor fordulunk balra, É-nak, amikor nagyjából egy vonalban vagyunk a Lencsési lakóteleppel, a vasúttól ez K-re kb. 2 km-nél van. Ekkor a Pej-réten keresztül megyünk Csabára, majd a Fövenyesi-szõlõk (most Fényesi-szõlõk, illetve Fényes a neve) tanyavilága után bejutunk a Lencsési lakótelepre. Innen szintén autóbusszal mehetünk tovább. Ez egy hosszabb és nehezebb, bár igen szép útvonal.

    Pej-rét most nagy kiterjedésû legelõ és rét, hasonló az elõzõkben leírtakhoz, régen „nagy kiterjedésû és igen szép nádas termõ rét; nevét onnét vette, hogy a' megétt és majdnem mindenütt egyforma nád pelyhes teteje szél alkalmával pirosan hullámzik. a Fövenyes az ott levõ középkori faluról kapta a nevét, okiraton már 1394-ben említik. Haán szerint: "Az elõtt a' Körös folyvásti kiöntéseinek volt kitéve’s nevét kapta azon iszaptól vagy fövénytõl, melyet a' Körös kiöntése hátra hagyott, ha a' víz lefolyt." Mindkettõt igaznak kell tartanunk a bizonyítékok alapján.

E Békéscsabától D-re bejárható túrák igen szépek, de sokkal nehezebbek, mint elsõ olvasásra gondolná az ember. Induljunk el már tavasszal, és biztos, hogy többször is visszatérünk ezekre a pusztákra, rétekre- melyek hangulata olyan ismeretlen már a mai ember számára...



A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra : 2/12 Békéscsaba- Póstelek- Dobozi híd- Szanazug- Városerdõ
Elõzõ túra : 2/10 Békéscsaba - bányatavak - Szabadkígyós - Békéscsaba
Következõ fejezet: Túrák a Hármas-Körös környékén
Elõzõ fejezet: Vízi túrák a Körösökön



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.