KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


TÚRÁK GYULA-BÉKÉSCSABA-BÉKÉS KÖRNYÉKÉN

2/9    Békéscsaba - Bandika-fa - Nagyrét tanyavilága- Békéscsaba



Körtúra: távolsága 12 km, ebbõl földút 10 km.
Menetidõ: gyalog 4 óra, kerékpárral 2 óra.

Megjegyzés: ez a túraleírás a Békéscsabától K-re esõ tanyavilágot mutatja be.


Induljunk el a város egyik jól megtalálható épületétõl, a szép Munkácsy Mihály Múzeum elõl.

    A Gyula felé vezetõ Széchenyi utca és az Élõvíz-csatorna találkozásánál levõ nagy sarki épülettömböt a város polgárai építették múzeumi célra - nagyrészt közadakozásból 1914-ben. Jelenleg természettudományi, néprajzi, nemzetiségtörténeti és természetesen Munkácsy-emlékkiállítást láthatunk termeiben. Az Alföld egyik legnagyobb és legimpozánsabb központi múzeumi termében pedig idõszaki kiállítások várják a látogatókat.

Balra induljunk az Ifjúsági ház felé, majd kb. 100 m után átmegyünk a kishídon a Széchenyi-ligethez. Az Ifjúsági ház mellett látjuk az újonnan épített megyei könyvtárt, a csatorna túlsó partján pedig a nyárfák fölé emelkedik a hatalmas méretû István-malom. A sétaút itt a „Kisliget” fenyõi és nyírfái közt halad, május 1-én itt szokták felállítani a majálisozók sátrait. A hídon áthaladva elérünk a Széchenyi-ligethez, amely ma is a város legnagyobb kiterjedésû parkja. Innen indulunk majd tovább balra, a Ligeti Károly soron.

    A városnak ezt az elsõ ligetjét 1850-ben létesítették az egykori ótemetõbõl kialakítva, majd 1860. augusztus 13-án nevezték el Széchenyi Istvánról, halála után négy hónappal!

A Ligeti Károly soron egy kilométer hosszan megyünk, balról az Élõvíz-csatorna, jobbról pedig a Széchenyi-ligetet elhagyva kertes családi házak, régi villák kísérik az utat.

    Eredetileg a század elsõ évtizedeiben a Széchenyi-ligetet és a temetõt követõ szõlõskertekrõl nevezték el ezt az utat, majd 1962-ben Ligeti Károlyról (1890-1919), a nemzetközi munkásmozgalom mártírjáról.

Nagyon hangulatos, széles kiterjedésû, növényzettel gazdagon borított útszakasz ez. Gondozott kertek, balról egy öreg fahíd van a "Körösön" (ahol ha átmegyünk, mintegy harminc méterre találjuk a Kispipa nevû kocsmát), majd az óvodát elhagyva elérkezünk az ún. békési zsiliphez.

    Itt az ideje, hogy szóljunk a csabai Körösrõl néhány mondatot. Ez egy mesterséges csatorna, amit a csabaiak 1777-ben kezdtek kiásni, 14 km hosszan. Veszétõl Békésig tart, nagy körívet írva le. Így az egykori Fehér-Körösbe csatlakozva rendszeres vízi utat biztosítottak maguknak. Miután a gerlai Fehér-Körös 1858 után holtág lett, 1864-ben az Arad megyei Nádor-csatornával kötötték össze. Így újból élõvízhez jutva, már nemcsak kanálisnak, de Nádor-csatornának, Körös-csatornának, ill. Élõvíz-csatornának is nevezték. Napjainkban szinte nemzedékenként változik, ki hogy nevezi, de leginkább Körös-csatorna a neve. A „békési zsilip", melynek helyén eredetileg egy híd volt, az 1889-es évben épült akkor amikor a várost övezõ árvízvédelmi körgátat is felépítették. Nemcsak a két világháború kõzött, de még az 1960-as évek elején is „mûködött” itt a szabadstrand! Ezt követõen romlott le a víz minõsége hirtelen, az ipari és urbanizációs fejlõdéssel párhuzamosan.

A békési zsiliptõl a Sikkonyi úton haladunk tovább. Mehetünk a járdán is, de talán hangulatosabb ha a Körös-csatorna gátján bandukolunk, egyre inkább élvezve a városból való kiszabadulás örömét. A Sikkonyi utat - mely rövid idõ után dûlõútban folytatódik - manapság már utcának nevezik, pedig ennek is megvan az eredeti meséje a Váradi Regestrumban:

    „... Csaba a XIII. század elsõ felében már megvolt, hiszen egyik határrésze, Sikkony, ma is õrzi annak az 1217-ben élõ Szikond békési várjobbágynak a nevét, aki Csab-al együtt igazságtalanul erõszakoskodott és fosztogatott a környéken."

A csatorna túloldalán a Békésre vezetõ mûút, azon túl a konzervgyár, majd a szennyvíztisztító épületei látszanak. A Körös-csatornán túl van a Kis-rét, amerre pedig mi haladunk: az a Nagy-rét. A víz minõsége és szaga -különösen a nyári hónapokban - az elmúlt évtizedben sokat romlott, de az utóbbi években a vízügyi szakemberek a városi vezetéssel együtt igyekszenek mindent megtenni, hogy újból olyan legyen, hogy fürdésre sportolásra, horgászásra egyaránt megint használhassuk. A gátoldal rendkívül hangulatos. Lassan kiérünk a városból, balra még egy rozoga fahíd, aztán egy új betonhíd a gyalogosoknak - megelõzve az öreg hidacska teljes összeomlását. Nyárfák idõs égerfák, bodza- és vadrózsabokrok kísérik az utat majd egyre több, öreg botolófûz kerül mellénk. Valamikor ezek voltak túlsúlyban, de a város terjeszkedése átalakította a környezet növényzetét is. A füzek közt ezek matuzsálemi korúak, hatalmas odvaikba 4-5 ember is bebújhat. Itt már elérkeztünk a tanyákhoz, melyek jobbról kerültek mellénk, ahogy elhagynánk a várost, s jobbra terül el a Nagy-rét, egészen a dobozi útig, legalábbis ezen az útvonalon az lesz a kirándulásunk szélsõ pontja. A Nagy-rét, mint Csaba körül általában mindenfelé a folyamszabályozásokat követõ vízrendezésekig - az 1880-as évekig -, vízjárta határ volt, legalábbis tavasszal. Csupán a századforduló idejére törték fel és tették szántófölddé, majd kialakult az új élet rajta, a XX. század elsõ felének hangulatos és gazdag tanyavilága. Haán Lajos egykori helytörténészünk így ír róla:

    "... gyermek- és ifjúkoromban valóságos rét volt. Tengernyi víz terült a mostani vásárállástól kezdve egész Békésig, és ... a bogárházaktól Gyuláig, mely a gátakon keresztül ömlött úgy, hogy e két helyre tavasszal csak csónakon lehetett menni... Ahol most a vásárállás (vásártér) van, nekünk fiataloknak ott volt mindig kikötve csónakunk, amelyekbe ülve puskákkal neki indultunk a rétnek... Ezen a réten sást termesztettek, s ez úgynevezett nyílásokra volt felosztva a lakosság közt. Júniusban aztán kiment a temérdek nép szénát vágni..." A múlt század közepi vásártér-amirõl itt szó volt- kb. a mai Dobozi út melletti szlovák kollégium környékén volt.


A Bandika-fa

Fotó: Boross L.


A Körös-csatorna gátján továbbhaladva az öreg füzek közt eljutunk egy jobbra tartó nagy kanyarulatig, ahonnan a túloldalon haladó mûút már egyenesen megy Békésnek. A gát mellett nagyon hangulatos, kertes tanyákat látunk, közülük talán legszebb az öreg tölgyfák alatti egykori Lepény-tanya (hrsz. 1821.) A víz felé a gátoldalban egy kisebb rétet látunk, és megpillantjuk a Bandika fát. Ez tulajdonképpen nem egy, hanem három fehér nyárfa, mindegyik televésve fõként régebbi monogramokkal és szívmotívumokkal. A hagyomány szerint egyszer egy Bandika nevû fiú leesett az egyikrõl, és egész életére nyomorék maradt. innen e hely neve. A fehér nyárfák törzskörmérete eléri az 550 cm-t.

    E fák elõtt áll egy kis obeliszk, a két világháború közti idõk csabai kommunistáinak illegális találkozóhelyére emlékeztetve a mai idõk emberét.

Bandika-fától továbbhaladva mintegy 300 lépésnyire találjuk a gát oldalában a valóban magányos, õsöreg Cimbora-fát. Ez egy nagyszerû fehér nyárfa, derékmérete az emberi mell magasságában 730 centiméter. Talán dédapánk korából vagy még régebbrõl maradt itt csendes magányosságában. A Körös-csatorna felõli oldalát villám hasította, de terebélyes szép koronáján ez meg sem látszik. Több figyelmet érdemelne, hiszen olyan fa, amelyiknek mindnyájunknak elõre kellene köszönnünk!... Nem tudom, ki nevezte el Cimbora-fának; talán onnan a neve, hogy apáink, nagyapáink, dédapáink is ott cimboráztak már, régi húsvétokon vagy karácsonyi betlehemezéskor, talán aratás után hazafelé menet... De az biztos, hogy öreg „látófa" ez, akit meg kell látogatni.

Már bent is vagyunk a Nagy-rétben. A gát gyalogútja lassan elgazosodik, hiszen egyre kevesebben használják, de jobbra van a használatban levõ tulajdonképpeni nagy-réti dûlõút, amely végig a gát aljában fut. Ebbõl ágaznak ki a kisebb dûlõk útjai, melyek keresztirányban a dobozi mûútnak tartanak. Kisebb-nagyobb tanyák mellett haladunk, egy részüket már nyaralónak használják. Kis gyümölcsösök és konyhakertek, néhol egy-egy öreg kõris vagy tölgyfa. A dûlõút fõirányát követve egy akácos kiserdõ elõtt jobbra fordulva, gondozott, sima földútra térhetünk (Határ út), amelyik kivezet a dobozi mûútra. A földút és a mûút találkozásánál Van a Május 1. Termelõszövetkezet központja, a földúttal szemben pedig az egykori Hankó kocsma, a mai 1. sz. Áfész-italbolt. Innen mûúton 4 km után beérhetünk Békéscsabára, vagy ellenkezõ irányban haladva Gerla és Doboz felé haladhatunk. Jobb megoldás, ha nem a mûúton megyünk vissza a városba, hanem a Vandháti dûlõn, amelyik a mûút elõtt van kb. 300 lépésre. Jobbra fordulunk a város felé, és ezen az úton ma már keskenyjárdát és villanyvezetéket is találunk.

    Haán Lajos helytörténész szerint Vandhát „A' Körös mentében fekszik, magasabb, hátasabb helyen, innen nevében a' "hát" szó” Ez már a múlt században is meglevõ dûlõút, itt vannak legsûrûbben a tanyák, mondhatjuk, hogy tanyasor. Ez az út bevezet a Kórház utcába, ahol újra látjuk a Széchenyi-ligetet, majd ettõl balra a múzeumot.

Nagy-rétbõl ha visszanézünk a város felé, mindig láthatjuk annak körvonalait a szántók vagy gabonaföldek felett, kiemelkedve a templomtornyokkal és a magasabb épületekkel. Ez olyan irányjelzõ, amely mindig biztosítja, hogy nem tévedünk el, bármerre is bolyongjunk a tanyavilágban. Kisgyerekekkel is megjárható kirándulás a városiak számára.



A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra : 2/10 Békéscsaba - bányatavak - Szabadkígyós - Békéscsaba
Elõzõ túra : 2/8 Békés - Kétága - Bodoki Múzeum - Petõfi emlékmû - Békés
Következõ fejezet: Túrák a Hármas-Körös környékén
Elõzõ fejezet: Vízi túrák a Körösökön



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.