KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ
 

TISZAZUGI TÚRÁK

5/1    Kuntszentmárton - Szelevény - Halesz - Cserkeszõlõ - Kunszentmárton


 
 
 
Körtúra: távolság 30 km, ebbõl földút 12 km.
Menetidõ: gyalog 7 óra, kerékpárral 3 óra.

 
 
    Kunszentmárton, városi jogú nagyközség, nem a Tiszazug területén fekszik, de alkalmas támpont az oda irányuló túrák szervezéséhez. Bár föltételezhetõ, hogy már az Árpád-korban megvolt, elsõ bizonyítható írásos említése egy 1418-ban keltezett határlevélben található. A törõk háborúk során többször, 1552-ben, 1593-ban, majd 1630-ban is elpusztult. A vidék fölszabadulása után 1719-ben települt újra elsõsorban Jászapátiból, de Jászalsószentgyörgyrõl is érkeztek telepes családok. Jászapáti lakóinak egy része az egyre növekvõ közterhek miatt határozta el, hogy új lakóhelyet keres. Radics István kisbíró vezetésével többfelé is próbálkoztak határfoglalással, de kísérleteik sikertelenek maradtak. Az egykori feljegyzések szerint végül is egy koldus ajánlotta nekik a pusztán maradt Kunszentmártont. Így érkeztek ide Öcsöd felõl 1719. pünkösd napján az új honfoglalók. A község lakossága gyorsan nõtt, 1786-ban már több mint 3000,1880-ban 9600,1941-ben pedig 11300 lelket számlál, azóta ez a szám állandósult napjainkig. 1807 és 1872 között mezõvárosi, 1873-1897-ig pedig rendezett tanácsú városi jogállású volt, de azon kevesek közé tartozott, ahol a magasabb adó miatt lemondtak a városi címrõl.
Kiinduló pontunk a község kisvárosias jellegû fõtere (Köztársaság tér).
    Legszembetûnõbb épülete a neobarokk stílusú római katolikus templom. Szép épület, de az 1910-ben hozzáépített két oldalhajó miatt nem nyilvánították mûemlékké. Bejárata fölött a Kunság címere az ágaskodó kettõs farkú oroszlán. Belül sok szép céhzászló díszíti, emlékeztetve azokra az idõkre, amikor a kisipar virágkorát élte Szentmártonban. A templomhoz tartozik egy Szentháromság-szobor és Nepomuki Szent János homokkõ szobra is. Északkeleti falánál van az elsõ világháborúban elesett kunszentmártoniak hõsi emlékmûve. A templom mögött áll a nagyközségi tanácsháza, vele átellenben egy gazdag áruválasztékot kínáló Skála-Coop áruház. Könnyen felismerhetõ, mert bizarr, modernkedõ stílusával kilóg a tér épületegyüttesébõl. Mellette van a Park presszó, majd a József Attila Gimnázium, az épület elõtt a költõ 245 cm magas bronzszobra (Csontos László alkotása). A tér DK-i sarkából indult ki a volt Marx Károly utca, amelynek elején (6. sz.) a volt jászkun kapitányság, és a börtön épületében van a helytörténeti gyûjtemény. Ebben a múzeumi rangot is megérdemlõ létesítményben mindig láthatunk egy-egy idõszaki kiállítást a környék népéletérõl. Csoportokat elõzetes bejelentés után bármikor fogadnak, egyébként kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap 9-12 óráig tart nyitva. A Körös bal parti hídfõjénél a volt Körös-szálló (ma önkormányzati épület), falán emléktábla hirdeti, hogy Buda eleste után, 1541. szeptember 18-án a magyar királyi koronával Erdélybe menekülõ Izabella királyné Kunszentmártonban töltött egy éjszakát. Átellenben a Körös étterem igényesen tervezett épülete. Innen indul a Mátyás király út, elején a Körösmenti Mgtsz Mátyás pince nevû éttermével, amelynek kiváló házias konyhája van. Kissé távolabb van a Mátyás király úti iskola, ahol 1849. évi toborzó körútja alkalmával Kossuth Lajos megszállt.
A régi fõútvonal a Köztársaság tér DK-i oldalán hagyja el a községet, s kanyarodik föl a Hármas-Körös hídjára. A Kecskemét felé vezetõ 44-es sz. út most elkerüli Kunszentmártont, és tõle É-ra keresztezi a Köröst egy újonnan épített híddal.
    Itt a régi híd helyén már a XVIII. század elején révet létesítettek az idetelepülõ jászságiak. A késõbbi tölgyfahidat 1919-ben felgyújtották a román királyi hadsereg katonái, a mostani acélszerkezetû híd az 1920-as évek végén épült. A kunszentmártoni Körös-hídnál 1919-ben lejátszódott eseményekrõl szól a Pokolrév címû film, amely Galambos Lajos: Mit tudtok ti Pille Máriáról? címû regénye alapján készült.
A hídról, illetve a jobb parti hídfõtõl szép kilátás nyílik a folyó fûzbokrokkal, erdõfoltokkal tarkított hullámterére és a közvetlenül a partra települt községmagra. Ez a településkép a víz és az épületek kellemes összhangjával, szintén a figyelemre méltó alföldi tájképi látványosságok sorába tartozik.
    A fõtértõl kb. 1,5 km távolságra az út bal oldalán van a Pannónia Szõrmekikészítõ és Szõrmekonfekció Vállalat 4. sz. telepe. Ebben az ezer személyt, fõleg nõket foglalkoztató üzemben nemcsak juhbõröket, hanem nemes vadbõröket is földolgoznak. Elõzetes bejelentéssel csoportok részére üzemlátogatás szervezhetõ, egy ilyen program kb. 2 óra hosszat vesz igénybe.
Az út jobb oldalán, a hullámtér fái között a Betekincsi-holtág vize csillan meg. A gyárat elhagyva balra ráfordulunk az árvédelmi töltésre, ahonnan földút visz le a "Túlát"-nak nevezett festõi hullámtérbe.
    Itt található a Kasza-Körös, amely tulajdonképpen egy, a múlt század utolsó évtizedében ásott, befejezetlen folyómeder. A Körösnek ez a kanyarulata ugyanis közvetlenül érinti a községet, ezért az akkori városatyák szerették volna a folyó fõ medrét távolabb vezetni. A kanyar átmetszéséhez hozzá is fogtak, de pénzszûke miatt nem tudták a tervet végrehajtani. Így maradt itt ez a „mesterséges holtág”, amelyet azóta birtokba vett a természet. Vadregényes környezete, gazdag élõvilága miatt gyakran látogatják a természetszeretõ kunszentmártoniak.
Visszatérünk a töltésre, s DK-i irányba megyünk a földúton, párhuzamosan a Körössel. Az árvizektõl védett, ún. mentett oldalon szántók és kiterjedt szikes legelõk váltják egymást.
    Ez az Istvánházi puszta egy elpusztult középkori falu helye. Istvánházát egy 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben említik elõször, de a régészeti adatok azt bizonyítják, hogy évezredek óta lakott hely volt. Az 1919-es árvíz utáni töltésépítési munkák során õskori leletek kerültek elõ, majd az 1926-ban végzett ásatások rendkívül gazdag középrézkori temetõt tártak föl, ahonnan egy egész sírt a British Múzeumba szállították.
A közúti hídtól számítva jó 6 km után érjük el Szelevény községet. A község alatt rövid pihenésre alkalmas kijelölt szabadstrand van. E túránk során utolsó találkozásunk a Körössel, amely itt D-nek fordul, hogy utolsó 10 km-t megtegye a Tiszáig.
 
Szelevény szintén régi, már a XIV. században említett település. A török háborúk viharát õ sem élte túl, de a békésebb évek beköszöntével újratelepült. Ma kb. 1200 lakója van, megtekintésre az 1916-ban épült római katolikus templomát ajánlhatjuk. Az épület meglehetõsen elhanyagolt, belsejének festményei, egyszerû berendezése viszont a népi alkotások bájából tükröz valamit.***
 
*** A helyreállított szelevényi templom 2006. szeptember 15-tõl ismét várja az érdeklõdõket. A felújítás keretében megújult a belsõ festés, a burkolatok, a külsõ festés, valamint a külsõ térburkolat. (A friss adatot ezúton is köszönöm Lédeczi Dénes csépai plébánosnak - Vidovenyecz Zsolt, a honlap gazdája, 2006.) 


A falu fõutcáján haladunk végig, az utolsó házaknál keresztezzük a kunszentmárton-kecskeméti vasútvonalat, majd burkolt úton ÉNy-i irányban 3 km megtétele után érünk el a közigazgatásilag Szelevényhez tartozó Halesz nevû kis településhez.

    A sok szõlõ és a talaj változása jelzi, hogy homokos területre értünk. Körülbelül 600-an lakják, s mint az É felé folytatódó homokon, a lakosság egyik fontos jövedelemforrása itt is a szõlõ- és gyümölcstermesztés.
Haleszbõl utunkat Cserkeszõlõ felé az elsõ dûlõn folytatjuk, amely a település szélén levõ autóbusz-fordulónál kezdõdik. A földút bal oldalán még 600 m-en keresztül házak, kertek kísérnek bennünket, jobbról pedig a Peres nevû határrész legelõi és szántóföldjei. Az út itt enyhe emelkedõvel terepmagaslatra vezet, ez magyarázza nevét is: Hegyeshatár.
    Érdekességként említhetjük, hogy az 1848-49-i szabadságharc idején kisebb csata zajlott itt a honvédhuszárok és császáriak között.
A földút 200 m után kissé jobbra kanyarodik, majd egy 90 fokos töréssel balra fordulva elérjük a Korhány dûlõt. Ezen az úton kb. 500 m-t teszünk meg, mindkét oldalon húzódó hagyományosan mûvelt szõlõk, tanyák között, míg elérünk a korhányi tanyasi iskola épületéig, amelyben az iskolák körzetesítése óta nem tanítanak. Itt jobbra rátérünk a Nyárfás út nevû dûlõre, amelyen 300 m megtétele után a Cukrosi I. dûlõhöz érünk. Ezen megyünk tovább 400 m-t, egészen az Aranyosi-erdõig. A nyárfás erdõben megtett 500 m után kiérünk a Fertõi-gyepre. Ezen a szikes legelõn kb. 600 m hosszú rögös, kátyús földút vezet át egy tanyáig. Itt balra térve 200 m után egy termelõszövetkezeti szarvasmarhatelephez érünk, ahonnan már 1,5 km-es szilárd burkolatú út vezet Cserkeszõlõ belterületébe. A mindkét oldalon nyárfaerdõvel kísért út a cserkeszõlõi kemping mellett éri el a 44. sz. fõközlekedési utat.
    Cserkeszõlõ valaha Tiszakürt Kisasszony-puszta nevû határrésze volt, s csak 1952-ben vált önálló tanácsú községgé. A Tiszazug közel 5000 ha kiterjedésû homokfoltjának közepén fekszik, s nevében méltán viseli a „szõlõ” nevet, mert területének 20%-át szõlõskertek foglalják el. Ez a homok - amint már bevezetõnkben is említettük - azonos eredetû a Duna- Tisza köze homokjával, s így kiválóan alkalmas szõlõ termesztésére. Bár a szõlõtermesztésnek messzire nyúló hagyományai vannak, tömeges telepítésekre csak az 1930-as években került sor. Ekkor alakultak ki a párhuzamosan futó dûlõutakra (Pintér dûlõ, Kozma dûlõ, Cseuz dûlõ, Szabó dûlõ stb.) felfûzött hangulatos szõlõskertek, amelyekben kellemes könnyû homoki bor terem. Cserkeszõlõ azonban nemcsak szõlõjével, borával dicsekedhet. A második világháború alatt olajkutató fúrás során hévíz tört föl. A 2311 m-es mélyfúrású kút a Pannon-tenger üledékeibõl hozza föl 96 C-os gyógyvizét. A fürdõ kiépítése az 1950-es években kezdõdött. Szálláslehetõség a kempingben és a Turing-szállóban van, étkezni az Ezerjó vagy az új Termál étteremben lehet. A piaci pavilonoknál gyorsan és olcsón ehetünk.
A 44-es úton térünk vissza Kunszentmártonba. 6 km-es távolság áll elõttünk, amelyet félórai kerékpározással kényelmesen megtehetünk. (KF)
 
 

A Hármas-Körös alsó szakasza nyáron

Fotó: Fehér M.


 
 
 
A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra : 5/2 Kunszentmárton - Tiszakürt - Tiszainoka - Cserkeszõlõ - Kunszentmárton
Elõzõ túra 
Következõ fejezet: Túrák a Kis-Sárréten és Dél-Biharban
Elõzõ fejezet: Túrák Szarvason és környékén


 
 

Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.