KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


TISZAZUGI TÚRÁK

5/2    Kunszentmárton - Tiszakürt - Tiszainoka - Cserkeszõlõ - Kunszentmárton



Körtúra: távolság 36 km mûúton.
Menetidõ: gyalog 9 óra, kerékpárral 3 óra 30 perc.


Ugyanazon az úton indulunk el Kunszentmárton fõterérõl, mint az 5/1. sz. túra esetében, a Pannónia Szõrmekikészítõ és Szõrmekonfekció Vállalat elõtt azonban tovább haladunk az országúton, elhagyjuk a Beton- és Vasbetonipari Mûvek kunszentmártoni gyárát, s kb. 1 km megtétele után érünk ki a 44-es sz. fõközlekedési útra. Balra kanyarodva szántóföldek között vezet az út Cserkeszõlõig, közben keresztezzük a kecskemét-kunszentmártoni vasútvonalat. Cserkeszõlõrõl az 5/1. sz. túraleírásunkban szóltunk. A község nyugati végénél, az út bal oldalán egy II. világháborúban elesett román katona gondozott sírja látható. Innen kapta a cserkeszõlõi termelõszövetkezet a Román-Magyar Barátság elnevezést.

    Kis emelkedõvel néhány száz méteres út visz a tsz irodájáig, amely 1945 elõtt a Szinyei Merse család szõlõbirtokának központja volt. A tulajdonos Szinyei Merse Pál híres festõmûvészünk nagybátyja volt. Maga a mûvész is gyakran tartózkodott itt, s állítólag cserkeszõlõi vonatkozású képeket is Festett. A kastély berendezése és értékes festményei azonban a háború utáni zavaros esztendõkben ismeretlen helyekre kerültek.

Utunk fõ célja azonban Tiszakürt, ezért jobbra térünk Tiszaföldvár, illetve Szolnok felé vezetõ úton. 2,5 km-re innen ágazik el a tiszakürti bekötõ út, ahonnan még 3 km a falu központja.

    Õsi községbe érkezünk! - amelyet 1075-ben említ elõször I. Géza királyunk garamszentbenedeki adományozó levele. Nevét a honfoglaló magyar törzsek egyikétõl kapta. Érdekességképpen említjük, hogy a történelmi Magyarország területén 21 település nevében szerepel a Kürt törzs neve. Hosszú történelme során Kinizsi Pál is birtokosai közé tartozott. A Tiszazug 33 települése közül Kürt volt az egyetlen, amely nem pusztult el, lakossága az Árpád-korig visszamenve folyamatosnak tekinthetõ. Szerencséjét kivételes természeti adottságainak köszönhette, a Tisza fõ- és fattyúágai s az általuk táplált mocsarak a környéket nem ismerõk számára megközelíthetetlenné tették a falut. Feljegyezték, hogy fosztogató hadak elõl egész marhacsordákat lehetett elrejteni a kürti határában. Rendszerint a szomszéd falvak népe is idefutott menedéket keresve.

    Ma a belterületi lakosság mintegy 2500 lelket számlál. Itt van az Inokával és Nagyrévvel közös Tiszazug Mgtsz központja, de mûködik a faluban egy gyáregysége a Kecskeméti Konzervgyárnak is. A Délalföldi Pincegazdaság borfeldolgozója vendégeket is fogad, s azokat elõzetes bejelentés alapján térítéses vendéglátásban részesíti. Megtekintésre mindenképpen az a régi hangulatos pince ajánlható, ahol a dongahordók vannak. A tiszazugi szõlõkultúrának mély gyökerei vannak, hiszen ránk maradt, írásos emlékek a tiszakürti Öregszõlõt már a Mohács elõtti idõkben is "Homokszõlõ néven említik.

    A lakosság a török hódoltság alatt is visszajárt az elhagyott falvakba szõlõjét mûvelni. A XVIII. század közepén újratelepítik az elvadult szõlõskerteket, majd a filoxéra pusztítása után (1875-1900) még nagyobb lendületet kap a telepítési akció. Sok közlegelõt feltörtek, s helyébe szõlõt telepítettek. Tovább növekedtek a szólóterületek, amikor századunk elsõ felében rájöttek e növény homokmegkötõ hatására.

    Tiszakürt egyébként jellegzetes, tiszai, úgynevezett halmazos település. Girbegurba utcái, zsúfolt házai emlékeztetnek arra, hogy valaha csak a kiemelkedõ, árvízmentes hátakon foglaltak házhelyeket. Ez a településszerkezet a mai napig fennmaradt s nem véletlen, hogy egyéni bája sok amatõr festõt és fotóst vonz ide.

    A község központjától kb. 100 m-re áll a mûemlék jellegû református templom. Kürt valószínûleg már a középkorban is templomos hely lehetett, mert az elõzõ templom lebontásakor 1855-ben középkori freskót találtak a falakon. Tornyát 1794-95-ben építették, mai formáját 1887-ben kapta.

    Legnagyobb nevezetesség itt mégis az arborétum amely a középponttól a Tisza felé, ÉNy-ra kb. 500 m-re terül el 30 ha-on. Közvetlenül a Tisza árvízvédelmi töltése mellett húzódik s a szabályozásokig árterület volt, ami jelentõs szerepet játszott abban, hogy tápanyagokban gazdag, jó szerkezetû talaj alakult ki. A Tiszakürti Arborétum sorsa elválaszthatatlan a szarvasi Pepi-kertétõl. Mindkettõt az olasz származású Bolza család alapította, akik benõsülés révén kerültek Szarvasra. Az ötlet a Bécsben testõrködõ Bolza Józseftõl származott. Az õ fia, Péter (1824-1881) kezdett itteni birtokán különleges fákat ültetni, majd pedig fia, József folytatta ezt a munkát 1940-ig. Az arborétum legidõsebbre becsült fái, a tölgyek és a platánok, tehát 100-150 évesek. A II. világháború utáni években a park gondozása szünetelt, s igen nagy károkat szenvedett. A Szolnok megyei és a tiszakürti tanács 1961-ben határozta el, hogy megmenti a pusztulástól, s arborétummá fejleszti. Gyors fejlõdés vette kezdetét, a megmaradt 100 fa- és cserjefaj mellé még 400 fajt telepítettek. Újabb területeket kapcsoltak a parkhoz, majd 1971-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Jelenleg 600 növényfaj található az arborétumban. Legérdekesebb látnivalók természetesen a százados tölgyek, platánok, mocsáriciprusok, közöttük is külön említésre méltó az a hatalmas, 450 cm törzskörméretû kocsányos tölgy, amelynek hatalmas koronája ma is büszkén hirdeti a Tisza vidékének õsi életerejét. A növények hódolói természetesen az év minden szakában találnak itt megcsodálnivalót.

    Sétáink alatt a nyaranta rendezett nyári alkotótáborok szebbnél szebb fafaragványaival találkozunk. Tájékozódásunkat a bejáratnál kapható, színes képekkel illusztrált füzet segítheti. Az arborétum a hét minden napján fogadja látogatóit, megtekintése 3-4 órás programot jelent.

A kert bejáratától nem messzire van a Tisza védtöltése, menjünk át rajta, s vessünk egy pillantást nemzeti folyónk itt különösen szép szakaszára. A 44-es fõútvonalat a faluból DNy-i irányba kivezetõ rövidebb 2 5 km-es úton is elérhetjük. Az út torkolatától, ahol balra, K-nek fordulunk jó egy-másfél órás kerékpár út áll elõttünk Kunszentmártonig.

    Közben, a Tiszakürti Konzervgyárral átellenben, a mûút jobb oldalán elhagyott emlékmûvet pillantunk meg. Itt született Szabolcska Mihály költõ, a századforduló irodalmi életének jellegzetes alakja.


Vizek közelében augusztusban és szeptemberben virágzik a réti füzény

Fotó: Muray R.



A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra
Elõzõ túra : 5/1
Kunszentmárton - Szelevény - Halesz - Cserkeszõlõ - Kunszentmárton
Következõ fejezet: Túrák a Kis-Sárréten és Dél-Biharban
Elõzõ fejezet: Túrák Szarvason és környékén



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.