KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


TÚRÁK A KIS-SÁRRÉTBEN ÉS DÉL-BIHARBAN

6/5    Sarkadkeresztúr vá- Köles-ér - Õzedalj- Orosi- Hé-halom- Szépapó-erdõ- Holt-Korhány- Begécsi õsgyep - Geszt




Körtúra: 24 km, kitérõvel 31 km.
Menetidõ: gyalog 6 óra.

Figyelem: túra közben vízvételezési hely nincs. A túrát -a hossza miatt-
célszerû két részre bontani!
Kék jelzésû gyalogtúra. (Részben még ma is, kopott jelek ! V.Zs., 1999)


A túra kiindulópontja a sarkadkeresztúri vasútállomás Békéscsaba-Gyula-Kötegyán-Vésztõ vasútvonalon található. Autóbusszal a Gyula- Geszt- Biharugra, illetve Debrecen járattal közelíthetõ meg.

    Nem tartozik ugyan túránk útvonalához, mégis érdemes néhány szót ejtenünk Sarkadkeresztúrról. A sarkadi fa harangtornyot 1767-ben építették, és 1795-ben ide hozták át. Az arányos, szép kis református templomát 1818-ban építették, majd 1882-ben átalakították. A faluban sok népi épület áll, deszkakerítéssel, fedeles kapuval.

A vasútállomástól Nagygyanté irányában 100 m-t teszünk meg a közúton, átmegyünk a Romániából érkezõ Köles-éren, és ennek jobb partján ÉNy-i irányba 1,5 km-t haladunk. A csatornakeresztezésnel átmegyünk a vasút Ny-i oldalára, és 300 m után egy vasúti átjárónál ÉK-i irányt veszünk föl, egy földútra térve. Jobbra 200 m-re levõ tanyát elhagyva, a vasúttól 800 m-re egy átjáró nélküli árkot kell keresztezni. Ügyelve az eredeti irányunkra, egy nyárfáson haladunk a Gyanté-Szelesi csatornáig.

Az út K felé törik, és az átereszhez vezet, amin átkelünk. A túloldalon a nyárfás és tölgyes határán gyaloglunk. A nyárfás végénél balra, Ny-ÉNy-ra fordulunk, ahol szekérút és nyiladék van (magasles). Továbbra is a nyárfás-tölgyes jelleghatáron egy újabb magasleshez érünk (magassága 87,7 m tengerszint felett). Még 200 m-t megyünk a fiatal tölgyes mellett, majd jobbra, É-ra fordulunk, és az akácerdõig megyünk. Az eddig járt területet Szelesnek hívják. Az akácerdõt Ny felõl megkerüljük. (Útközben az akácos Ny-i sarkánál vadetetõ, innen É-ra 250 m-t megyünk, majd a szürke fiatal nyáras csatorna határát követve a legelõ szelére jutunk.)

A régi nagygyantéi temetõ helyén ma akácdzsungel található a legelõ közepén.

Itt Ny-ra indulunk a kiépített földúton, és addig haladunk rajta, ami jobbról is erdõt (tölgyes) látunk. A vadetetõ táján É-ra fordulunk, 500 m-t megyünk egy nyiladékig. K-ÉK irányt tartva 250 m, keressük meg a 40-es erdészeti határjelet. Ott a nyiladékon jobbra fordulunk, és egy idõnként vízzel borított étvonulatba ereszkedünk. Az érvonulatból kiérve balról egy vén tölgyeshez érünk, azon átvágva egy tamariskával benõtt tisztásra jutunk. Ebbe az erdõbe vadászkastélyt terveztek régi tulajdonosai, innen a neve: Dísz-kert.

Itt az erdõ szegélyében a fennálló tölgyesig haladunk, és 50 m után egy ÉK irányú, öreg tölgyesben haladó nyiladékhoz jutunk. A nyiladék deréktájt ismét keresztezi az érvonulatot, késõbb rudas korú tölgyesben haladunk. Vége felé mûvelt irtásföldeket látunk, jobbra magaslessel.

A tölgyerdõ szélén balra megyünk ÉNy-ra, az egykori kisvasút salakos töltéséig. Ezen ÉK-i irányba (jobbra) addig haladunk, amíg át nem megyünk egy átereszen. Ekkor bal felé ismét ÉK-re letérünk, és a csatorna vonalán a szemben levõ erdõig haladunk. Itt nem a magasleshez vezetõ dûlõúton, hanem be az erdõbe vezetõ, viszonylag ritkán járt csalános úton kell bemenni, majdnem az erdõ széléig (az erdõ szélében mély csatorna húzódik). Ott a széltõl kb. 20-30 m-re a csatornával párhuzamosan, ezen az akácoson kell haladni egyenesen ÉK-re. Végül balra egy vén tölgyerdõhöz érünk.

Ezt a tölgyerdõt Õzedaljának nevezik. Itt apró- és nagyvad etetõ van. A tölgyes és akácos határvonalán az Õzedér-Orosi összekötõ csatorna átereszéhez jutunk, átmegyünk, jobbra fordulunk, és kiérünk a gyula-sarkadkeresztúr- zsadányi közútra. Eddig 10 km-t tettünk meg! A közutat keresztezve a Hidasháti Állami Gazdaság Orosi-majori bekötõ útján a telepre megyünk be.

Kitérõ a "Külsõ tölgyfás" felé:

    Orosiból a régi kisvasút nyomvonalán ÉNy-ra 2,2 km-re a Hidasháti Gazdaság korábbi sertéstelepét találjuk. Ez jelenleg nyérctelep, amelyet K felõl, a telepen dolgozók lakása mögött kell megkerülnünk,

    s így különösen értékes, az Alföld szabályozás elõtti viszonyait megelõzõ kétszáz évesre tehetõ kocsányos tölgyest találunk. A fák kerülete eléri a 4 métert.

    Az 1 holdnyin tehetõ erdõ a veszélyeztetett aljnövényzetével védelemért kiált!

    A külsõ tölgyeshez hasonló védettség híján pusztult el a 60-as években a sertésteleptõl Ny-ra levõ halmon egy õssziles. A tuskók kiszántása közben viszont neolitikus településhely cserépmaradványai kerültek elõ!

    A túra itt megszakítható, a zsadányi mûútra kiérve autóbusz-megálló van. A kitérõt az Orosi-majorhoz visszatérve fejezzük be!

Az Orosi-majoron átkelve, továbbra is ÉK-nek tartunk egyenes földúton, szántók és legelõk között, 2 és fél kilométeres hosszon. Bal kézre a legelõ közepén középkorú tölgyest látunk.

Az út Zsadány felé törésénél jobbra, közel D-i irányba kanyarodunk egy jól kiépített dûlõútra, ami keresztûlvezet a Salamon-ér vonulatán (jobbról-balról beteg nyárfák).

Kétszáz méter után ismét ÉK-re megyünk a Zsadány-Geszt határátjelzõ idõs fûzfáig. Innen K-re, az erdõ mentén 100 m után megkeressük a 115-ös erdészeti határjelet, amely akácsarjakkal benõtt nyiladékot jelez. Ennek a nyiladéknak a K-i vonulatát követve, mintegy 450 m-t haladunk az akácerdõn keresztül, s egy szép tisztásra érünk.

Innen jobbra, D-re tartunk, és 400 m-re az Õzed-ér-Orosi-csatorna átereszén átkelve lekopott kunhalmot találunk.

    Ezt a halmot Hé-halomnak hívják a Salamon-ér külsõ kanyarulatának szélén. Az 1934-as években ásatások folytak, és egy újkõkori települést tártak fel.

A halomtól egy kis erdei csatorna partján haladunk ÉK felé a Vátyonlaposi-erdõbe.

    Mind a túránk során eddig járt, mind még hátralevõ területeken a folyószabályozások korát megelõzõ idõkbõl itt maradt õstölgyeseken és -szileseken kívül az õsgyep uralkodott a tavaszi tocsogóival és madárgazdagságával a tájon. A Tisza-birtokon 1934-tõl megkezdett fásítás átformálta a képet. Így alakult ki a helybeliek szorgos keze nyomán és az erdészek szakértelmének gyümölcseként ez a sok szép tölgyerdõ, Müller Géza kerületvezetõ 40 éves munkáját is dicsérve.

Hé-halomtól 1200 m-re az ÉK-re tartó nyiladékon kijutunk a Zsadányt Mezõgyánnal összekötõ útra. Ezen az úton halad a 6/9-es útvonal, amivel még érintkezünk.

Mi az utat keresztezõ, eddig is követett csatorna É-i, Zsadány felõli oldalán, ÉK-re, majd K-re tartunk. A 123-as számú erdészeti jelnél a csatornán átmegyünk.

DK-i irányba átvágunk egy szürke nyárfás, bozótos tisztáson és a ma már az egész erdõnek nevet adó Szépapó-erdõ õstölgyesébe érünk. A kanyargós úton K felé tartva a Holt-Korhány átereszén átkelve, annak jobb oldalára kerülünk.

    A Korhány mint annyi más, a szabályozások során megszûnt vízfolyás, Nagyszalonta és Nagyvárad közötti vonulatok vizeit hozta, és az Alföldön elterûlve, szeszélyesen kanyargó medreket ásott. A legutóbbi vízrendezésig idõnként vizet szállított, ma teljesen kiszáradt, csekély hazai belvizeket fogad.

A Holt-Korhány vonulatát követõ íves tisztáson 600 m-t megyünk. A tisztás vége felé a Korhány egykori gátján tíz darab különlegesen szép kocsányos tölgy dacol legalább 250 éve a viharral, vízzel, szárazsággal, villámmal és a fejszével. Kötelességünk óvni õket!

    A legutolsó hatalmas fát a nép egyszerûen „Nagy tölgy”-nek ismeri, újabb neve a „Százéves”. Törzskerülete 5,6 m.


A "Nagy-tölgy" a Vátyoni-erdõben

Fotó: Fehér M.


A „Nagy tölgy”-nél továbbra is a Holt-Korhány medrét kísérve az erdõbe ékelt szántóhoz jutunk. A szántó közepén volt a hagyomány szerint a törökdúlás elõtti Zsadány falu helye.

Az erdõ szelén K-re tartunk 400 m-re egy hajlaton kelünk át (125-ös erdészeti határjel!) majd rövidesen kiérünk a Kisvátyoni-legelõre. É-ra, az erdõ szélén szép körtefát találunk. A K-i irányú vén nyárfasort követve dûlõúthoz érünk (balra 400 m-re Kisvátyon-pusztát látjuk, a Hidasháti Állami Gazdaság juhászata).

Utunk a legelõ és szántó határán balról tölgyerdõt ér el, ami a Holt-Korhányig kísér. A vén füzek figyelemre méltók! Nem kelünk át, hanem a meder külsõ ívét követjük, majd irányunkat továbbra is K felé tartva elválunk a medertõl, jobbra esõ magaslesnél a már elhagyatva álló Deák-tanya mellett elérjük a Csillaglaposi-erdõt. Az erdõ É-i szelén, tõlünk fél kilométerre húzódik a Tamás-halom.

Az erdõben a 147-es jelnél K-re megyünk egy nyiladékban, majd 300 m után D-re (jobbra) fordulunk. A szeles nyiladékon csak 100 métert megyünk, ahol egy szabályos, négyzet alakú nyiladékrendszer csúcspontjára értünk.

    A nyiladékon belül akácerdõ közepén kör alakú tisztás, többféle lombos fával övezve. Ezen a helyen magasles építését tervezték, a jázminbokorral benõtt tisztás vadföldnek szolgált.

A DK-i, majd DNy-i irányú, egyenként 200 m hosszú nyiladékon érünk az alsó csúcspontra, és közel D felé tartva 300 m után (közben jobbról magasles!) kijutunk az erdõbõl a Begécsi-õsgyep D-i sarkára. Utunkat érvonulat állja el, ezért a hátasabb részen K felé tartunk, majd célba vesszük a következõ kis akácos erdõfolt (Dögkerti-erdõ) É-i sarkát.

Az eddig került érvonulaton átkelünk, jobbról a második erdõnél elhagyjuk az egykori dögkutat, majd ismét jobbról a Parajosnak nevezett ingoványos terület mentén a geszti temetõhöz jutunk.

A temetõben a Tisza család neoempire mauzóleuma mellett található a környék egyetlen kocsánytalan tölgye! A temetõ mellett D felé tartunk, majd balra, K-re fordulva elérjük a falut. A Begécsi-csatornán át elõbb jobbra, majd az útelágazásnál K-i irányú sikátoron át, ami késõbb D-re, majd a végén ismét K-re törik, eljutunk a kastélypark bejáratához.

    A kastélyparkban áll a kis nádfedeles ház, amelynek 1851-ben több hónapig lakója volt a Tisza Domokos nevelõjeként itt-tartózkodó Arany János. A haza szeretetérõl így írt tanítványának névnapi ajándékként:


„Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben...
Szeresd hazádat... Oh a honszerelem
Most lehet õszinte, igaz, önzéstelen.

Ne is tõle kívánd, amit ó nem adhat,
Magadban keressed az édes jutalmat.
Vess számot erõddel, a legjavát amelyet
Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed."


    A Hazafias Népfront helyi bizottsága a költõ születésének 150. évfordulójának alkalmából határozta el a világháborúban elpusztult kerti lak helyreállítását. E társadalmi összefogással létrehozott kis múzeumot 1971-ben nyitották meg. Gesztrõl mindezek mellett illendõ elmondanunk, hogy református temploma az 1770-es években épült a középkori templom felhasználásával. Az épületet azután az 1800-as évek elején bõvítették. Maga a falu 1766 óta a Tisza családé. Kastélyuk három periódusban épült: az 1760-as évekbõl való a park felé esõ földszintes, alápincézett szárny; itt voltak a dolgozó-, háló és garderobe szobák. 1772-ben épült a szalon, a könyvtár és az ebédlõ, az épül a sarok- és középszakaszán. Az 1790-es években a gyulai kastély építésze alakította ki a reprezentatív mai épületet emeletes középrizalittal. Legutóbb 1890-ben történt átalakítás a kastélyon. Az új bal oldali szárnyban a vendégek és a gyerekek lakosztályai voltak.

    A kastélyhoz a XIX. század elején kialakított tisztások térsorozatából komponált tájképi angolkert tartozik, amely mint kertépítészeti alkotás védett. 1851-ben 27 holdas volt a park, már akkor is sok évszázados fa díszítette. Ma, kései tanúként az épül a homlokzata elõtt két hatalmas platánfa, a terasz elõtti vén feketefenyõ és a park kocsányos-, jegenye- és vöröstölgyei, a vérbükk, feketediófa-sor és néhány õsi szilfa emlékeztet Arany János és tanítványának a fák alatt folytatott beszélgetéseire.

    A temetõben emelkedik a Tisza család hatalmas, mûvészi értékû mauzóleuma. Itt helyezték el Tisza Domokos (1837-1856) tetemét. Itt nyugszik Tisza Kálmán (1830-1902), a kiegyezés utáni kor miniszterelnöke és minisztere. Itt temették el Tisza Istvánt (Kálmán fiát) (1861-1918), Ady politikai ellenfelét, aki a monarchia bukásáig szintén miniszterelnök volt.

    A Tisza család országos politikát alakító tagjain kívül figyelmet érdemel Tisza Lajos (1832-1898) - az 1879-es nagy tiszai árvíz után Szeged újjáépítésének kormánybiztosa - akinek a hálás utókor a város fõterén, a Széchenyi téren állított szobrot.

A túraút ezzel véget ért. Megtett út az Orosi bekötõ úttól 14 km.

(Kapcsolódó túrák: 6/6-os és 6/9-es.)


A geszti Tisza-kastély

Fotó: Bugár-Mészáros K.



A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra : 6/6 Geszt- Nagysziki-tavak- Biharugra
Elõzõ túra : 6/4 Vésztõ- Fás-puszta- Bélmegyer- Vésztõ
Következõ fejezet: Túrák a Hortobágy-Berettyó mentén
Elõzõ fejezet: Tiszazugi túrák



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.