KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


MEZÕHEGYES ÉS KÖRNYÉKE

Mezõhegyes természeti viszonyai és története



Bihari László


A Nagy-Alföld, ezen belül a Tisza-Körös és a Maros által határolt háromszög a földtörténeti újkor végén lesüllyedt, s helyét tenger borította el. Késõbb a tenger lecsapolódott és kiszáradt. A jégkorszakban dúló szélviharok a volt tengerfenékre mészben és ásványi anyagban gazdag lösztakarót terítettek. Ez a löszréteg adja az Alföld alapkõzetét, s határozza meg kultúrtörténetét is.

Talaja tehát löszön képzõdött humuszban gazdag mezõvályog, amely elõbb az állattenyésztésnek, késõbb a növénytermesztésnek is alapjául szolgált. Tengerszint feletti magassága 90 és 109 m között változik. Nevét állítólag onnan kapta hogy a körülötte levõ tájból Mezõhegyes kiemelkedik. A területet ár- és belvízveszély nem fenyegeti. Éghajlatára a szélsõség jellemzõ, a hideg és zord telek és aszályos, forró nyarak.

Csapadékviszonyai a sztyepphez teszik hasonlóvá, 350-850 mm között ingadozik, és évi átlaga 580 mm.



TÖRTÉNETE ÉS GAZDASÁGA A MÉNES ALAPÍTASA ELÕTT

Már az õsember is lakta e tájat, ezt bizonyítják a feltárt õstanyahelyen talált kõ- és csonteszközök. Elszenesedett kölessel teli edények és õrlõkövek a kezdeti földmûvelés nyomait tanúsítják.

Az idõszámítás elõtti népvándorlások idején sztyeppei népek, a szkíták lakták, majd a népvándorlások egy újabb hulláma során a hunok következtek. A Mezõhegyestõl 30 km-re megtalált nagyszentmiklósi aranyleletet „Attila kincse"-ként bécsi múzeumban õrzik.

A honfoglalást követõen az erdélyi Gyula és leszármazottja, Ajtony volt az úr. Ajtony uralmát és ellenállását csak Szent István tudta megtörni, és a területet a marosvári, késõbbi nevén csanádi püspökséghez csatolta. Az elkövetkezõ 200 év a tatárjárásig viszonylag békésen telt el, a lakosság megszaporodott, és számos települést hozott létre.

Rogérius váradi kanonok Siralmas Énekébõl tudjuk, hogy „az Újfalunak nevezett peregi körülsáncolt helyen hetven falu ide menekült népét hányták kardélre 1241 véres tavaszán Kádán vezér tatárai".

Az itt említett Pereg jelenlegi ismereteink szerint az a Kaszapereg (Kaszaperek) volt amely nem a jelenlegi Kaszaper helyén állott, hanem a Végegyházával érintkezõ kaszaperi határrészen. Középkori templomát az 1930-as években a középkori Kovácsháza templomával együtt ásták ki. A tatárjárás után IV. Béla az ide menekült kunoknak adta szálláshelyül Mezõhegyest és környékét. Késõbb több tulajdonos után Mezõhegyest Zsigmond király Hunyadi Jánosnak adományozta. Halála után a birtok Mátyásra és Szilágyi Erzsébetre szállt.

A Dózsa-féle parasztháború során, majd a mohácsi vész után a sokat szenvedett nép megritkult, a vidék teljesen elnéptelenedett. A pusztulás mértékére utal egy 1557-ben kelt török adóösszeírás, mely Mezõhegyesen 4, Peregen 5, Csató-Kamaráson 22 házat talált. A 150 éves török uralom után Mezõhegyest elõbb a csanádi püspök kapta meg, majd a szerb határõrvidékhez csatolták. A határõrkörzet késõbb a Bánátba helyezõdött át. A pusztákat elõbb bérbe adták, majd egyik tulajdonos a másikat váltotta, ami azzal járt együtt, hogy az itt maradó kevés számú lakost súlyosan kizsákmányolták. Amikor a kincstár Mezõhegyest birtokba vette 1784-ben, a környék teljesen lakatlan pusztaság volt.



A MÉNESINTÉZET MEGTEREMTÉSE

A Mária Terézia kori örökösödési háborúkban lecsökkent lóállomány frissítésére állami ménest kellett felállítani, amely úgy számszerûen mint minõségileg hivatott volt a lóállományt pótolni. II. József a ménes létrehozásával Csekonics József vérteskapitányt bízta meg, aki kellõ tájékozódás után a teljesen elnéptelenedett mezõhegyesi pusztát javasolta az állami ménes helyéül. A császár a birodalom legkiválóbb szakembereibõl alakult bizottsággal a tervezetet elbírálta, majd 1784. december 20-án aláírta a Császári és Királyi Ménesintézet alapítólevelét. Megbízta Csekonicsot a szervezési feladatok elvégzésével.

1785 tavaszán kezdték meg az építkezést a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság tervei szerint, Kohlhoffer és Le Fevre katonai mérnökök irányítása mellett. A budai helytartótanács Hacker József pesti építési vállalkozót bízta meg az épületek kivitelezésével, ugyanakkor régi munkatársát, a pesti Jung Józsefet (1734-1808) bízták meg építési, illetve tervezési feladatokkal. A nagy lendülettel elindult munkálatok 200 kõmûves és 150 ács munkáját vették igénybe.

II. József az építkezésekre nagy súlyt helyezett, ezért Nagy Katalin cárnõhöz Herzonba utaztában 1786 nyarán ismét Mezõhegyesre látogatott.1801-ig felépült a parancsnoki épület, és mellette az árkádos laktanyák, törzsménistállók, fedett lovarda, pajták, malom, mészárszék és sütöde. Az építõanyagot Erdélybõl a Maroson úsztatták le, és trénszekerekkel szállították Mezõhegyesre. A négy pusztát (mezõhegyesi, fecskési, kamarási és peregi) két-két, összesen nyolc, közel egyenlõ részre osztották. A birtok területe összesen 42000 magyar hold volt.



A GAZDASÁGRÓL

A nyolc egyenlõ rész együttesen 84 db 500 holdas járásból állt. A járások önálló számozást kaptak, amelyet a földnyilvántartás, valamint a járások területén épült majorok is átvettek. Késõbb a gazdaság területét megnövelték, így a járások száma is megnõtt. A járásokat egymástól füves mezsgyék, úgynevezett „trift"-ek választották el. Ezek a triftek õrizték legtovább a legelõpuszta õsi növényzetét. Ma már csak a „35-ös trift" egy része található meg. A nyolc kerületben kezdték a fõ majorokat kiépíteni, amely mindig az istállók építésével kezdõdött. A kerületek élén önálló jogkörrel rendelkezõ parancsnokok álltak. Az 1810-es években termelt növények (zab, õszi árpa, búza) mellé 1834-es kimutatás szerint a rozs, a tavaszi árpa, repce, muhar, baltacim és sárgarépa, majd gomborka és mustár sorakozott. Kukoricát elõször 1843-ban termelt a gazdaság.

A lovak mellett szarvasmarha tenyésztésével is kezdtek foglalkozni. Az 1800-as évek elején az átlagos állatlétszám: 5000 db ló és 10000 db szarvasmarha volt. Késõbb a lovak száma a 13000 db-ot is elérte. A szabadságharc elõtt az átlagos létszám 1300 ember volt, zömmel katonai személyzet, nemzetiségre nézve: magyar, német, román, szerb, szlovák és francia.

1814-1815-ben több eredménytelen kísérlet után megindult a fásítás is. Elõbb fasorok, majd az istállók melletti védõfásítás, késõbb erdõk telepítése formájában.

Mezõhegyes központja több korabeli feljegyzés szerint ékszerdobozhoz hasonlított a különleges, egzotikus fák, virágok és elõkertes házai miatt.



A HANYATLÁS

A kialakuló majorokban azonban a cselédség igen rossz körülmények között élt, magas volt a gyermekhalandóság. A szabadságharc végén két napig Kossuth is tartózkodott Mezõhegyesen. E látogatását a fõépületen emléktábla jelzi.

Gonzeczky Jánost, a mai római katolikus templom elsõ papját azért végezték ki Pesten, az úgynevezett Újépületben, Világos után, mert katonai esküjét megszegve mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett.

A szabadságharc és a kiegyezés után Mezõhegyes elhanyagolt állapotba jutott. 1869-ben Királyi Állami Ménesbirtok néven magyar állami kezelésbe került.



REFORMINTÉZKEDÉSEK

A reformintézkedések Kozma Ferenc minisztériumi osztályvezetõ és Gluzek Gyula jószágigazgató nevéhez fûzõdnek.

Kozma Ferenc 1826-ban született, tisztként részt vett a szabadságharcban. A szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. A kiegyezés után a ménesintézetek a katonai kincstártól a magyar kormány irányítása alá kerültek. Kozma Ferenc 1862-tõl a magyar lótenyésztésnek szentelte minden idejét. Elõször Mezõhegyes, majd az ország lótenyésztésével bízták meg. Munkájának köszönhetõ, hogy az 1878. évi párizsi világkiállításon a kiállított magyar lovak díjazásául - a nemzetközi zsûri javaslatára - a köztársasági elnök 500 frank értékben külön aranyérmét veretett, és az egyik ló küllemével és mozgásával elnyerte a „Tökéletes Ló" címet. A köztársaság elnöke Kozma Ferenc számára a Becsületrend Tiszti Keresztje kitüntetést adományozta, Ferenc József pedig a Szent lstván Rend Lovagkeresztjével tüntette ki. 1892. július 6-án Mezõhegyesen munka közben érte a halál. Nevét Budapesten és Mezõhegyesen utca õrzi. Mellszobrát 1982-ben Mezõhegyesen az irodaház elõtti parkban leplezték le.


Kozma Ferenc szobra

Fotó: Boross L.


Gluzek Gyula 1875-ben a földmûvelési, ipari és kereskedelmi miniszter a ménesbirtok fejlesztésére versenypályázatot hirdetett. A pályázatot Gluzek Gyula, a minisztérium 28 éves fogalmazója nyerte el. Egy esztendei mezõhegyesi ténykedés után kinevezték jószágigazgatónak. A belterjes gazdálkodás (istállótrágya használata, cukorrépa, kender termelése) megszervezése fõzõdik nevéhez.

A szarvasmarha-tenyésztéshez különbözõ nagy tejtermelõ képességû fajtákat hozatott (szimentáli, kuhlandi). A katonai béreseket civil béresekkel váltották fel. Megindult az iparosítás, cukorgyár és rostfeldolgozó üzem épült. Nevét viseli a Gluzek Gyula elevátormagtár, melynek egyben tervezõje is volt. Így mûködési idején alakult ki Mezõhegyesnek az az arculata, amely jórészt ma is jellemzi.

Tájunkon itt valósult meg legkorábban az a modern termelési szerkezet, amelyben összekapcsolódik a termelés és feldolgozás. (P1. 1889.: termelni kezd a cukorgyár, 1882.: Arad felõl eléri a települést a vasút, amely a következõ években több irányban is fejlõdve vasúti gócponttá tette Mezõhegyest.

A ménesbirtok 1867 után polgári vezetés alatt mûködött, de 1944-ig fennállott a katonai méntelep is. Az 1880-as évektõl jellemzõ volt az idénymunkások hatalmas tömege. Sajátos mozzanat, hogy 1945 elõtt az államon kívül másnak nem volt itt földje.



VILÁGHÁBORÚK

Az I. világháborút követõ román megszállást csak nehezen heverte ki a gazdaság, ugyanis az állatállomány nagy részét hadizsákmányként Romániába hurcolták. Aztán mégiscsak talpra állt a ménesbirtok, és a két világháború között újabb eredményekkel gazdagította a magyar mezõgazdaság, különösen a ló- és szarvasmarha-tenyésztés hírnevét.

A II. világháború újból nagy veszteséggel járt. Az állatállomány és a termény nagy részét nyugatra szállították.



A SZOCIALISTA NAGYÜZEM

A felszabadulás után a ménesbirtok földjének felét kiosztották, de jórészt nem a mezõhegyesi igénylõk részére, hanem a környék mintegy húsz településének bérmunkásként jórészt korábban is ott dolgozó nincstelenjei számára. A földosztás itt olyan jelentõségû volt, hogy 1945 tavaszán Veres Péter személyesen is ott járt, és látogatásának eredményeként a gazdaság magját jelentõs földterülettel meghagyták állami mintabirtoknak.



MEZÕHEGYESI MEZÕGAZDASÁGI KOMBINÁT (MMK)

Ma a tizenkétezer ha-t meghaladó - Bánkút-Lökösháza, Dombegyházával együtt -19763 ha területen gazdálkodó nagyüzem a mezõgazdaság ipari hátterével is rendelkezik.

Az állattenyésztés meghatározó Mezõhegyes életében jelenleg is: tízezres szarvasmarha-, százezres sertés- és 800 db-os lóállománnyal dicsekedhet. A szántóföldi növénytermesztés eredményei sem maradnak el az állattenyésztés mögött: az 5 ezer ha búza 6,1 tonnás, a 3500 ha takarmánykukorica 10-12 tonnás és az 1700 ha-on termelt cukorrépa 45 tonnás termésátlagot ad. Ezen ágazaton belül mûködik a gyümölcs- és vetõmagtermesztés, valamint az erdõ és vadgazdálkodás.

Az élelmiszeripar terén jelentõs a cukorgyártás, évi 4-5 ezer vagon cukor, a vetõmagüzemnek mintegy 10 ezer tonna vetõmag és a takarmánykeverõ üzem 100 ezer tonna takarmány és táp elõállításával.


A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következik : 9/É Mezõhegyes építészeti emlékei
Elõzõ rész
Következõ fejezet: Túrák a Békés-Csanádi löszháton
Elõzõ fejezet: Sárréti túrautak



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.