KÖRÖS-SÁRRÉTI ÚTIKALAUZ


MEZÕHEGYES ÉS KÖRNYÉKE

9/1      Mezõhegyes - Zabostorony - Feneketlen-tó - Mezõhegyes




Körtúra: távolság 38 km, ebbõl földút 21 km.
Menetidõ: kerékpárral 4 óra.

Figyelem: a túra egy része az államhatár mentén vezet,
a leírt úttól ne térjünk el!




A túrát Mezõhegyes vasútállomásánál kezdjük. Kelet felé, a Petõfi sétány rózsaárkádjai alatt sétálunk el, bal kéz felõl a Centrál-szálló, jobbról a bazár, a sétánnyal szemben a városháza, a régi nõtlen tiszti lak. Baloldalt, az árnyas park védelmében klasszicista stílusú római katolikus templom.

    Említést érdemel ezenkívül még az 1983-ban felavatott korszerû nevelési és mûvelõdési központ, amely a benne mûködõ általános iskolával, mûvelõdési otthonnal, könyvtárral és tornacsarnokával egyedülállóan modern létesítmény. A vasútállomáshoz merõlegesen érkezõ út mellett helyezkedik el, attól mintegy 400 m-re. Elõtte modern kiképzésû park van. Az intézmény hátoldala a római katolikus templomot is befogadó parkra néz.

A Városháza épülete elõtt É-ra fordulunk, és Hild János empire diadalíve alatt az Ménesbirtok központjába érünk. Bal oldalon a kaszárnya és a ménesbirtok parancsnoki épülete.

Séta az Ménesbirtok közponjában:

    A parancsnoki épülettel szemben 20 m x 60 m-es, empire stílusú, az országban egyedülálló lovarda, mellette az 1819-ben telepített platán. Magassága 33 m, törzskerülete 455 cm, lombsátra 900 négyzetmétert fed le.

    A lovarda másik oldalán, a reprezentatív központi istállóban, az olimpiákat és más világversenyeket is megjárt sportlovakban gyönyörködhetünk. A lóistállón túli karámokban, platánok és juharfák árnyékában, a harmonikus mozgású fél- és telivérek veszik az akadályokat.

    Karámuk nyugati oldalán van a kaszárnya, ami eredeti formájába visszaállítva, Hotel Nóniusz néven 1985-tõl vendégfogad. A napóleoni háborúk idején zsákmányolt francia mén az õse a kitenyésztett nóniusz törzsnek.

A ménesudvartól továbbhaladva bal oldalon látjuk a nemzetközi versenyeket is lebonyolító lovaspályát, ahol mindig látható néhány, versenyre készülõ lovas vagy fogat.

A túránkat továbbra is K-i irányba folytatjuk, balról a temetõt hagyjuk el. Sok olyan személyiség alussza itt örök álmát, akik sokat tettek Mezõhegyesért. A temetõ után kisebb vadaskert található, ahol a magaslesrõl dámvad, õz, nyúl és fácán figyelhetõ meg. Ezután áthaladunk a Mezõhegyes Mezõkovácsháza vasútvonalon.

Kitérõ a 20-i méneshez:

    A vasút után 100 m-rel, ÉK irányba térünk le az orgonás útra, és 1 km után ismét átkelünk a vasúton, és 500 m után a 20-i ménes empire istállójához érünk, ahol az Európa-szerte népszerû ügetõket tenyésztik.

A 73-as majorba vezetõ, öreg kõrisekkel és tölgyekkel szegélyezett földúton a már elhagyott vasúti keresztezõdéstõl másfél km-re újabb kitérõt tehetünk a 22-es majorhoz.

    A major ÉK-i dûlõúton közelíthetõ meg. Itt találjuk a nyugatról meghonosított Holstein-fríz szarvasmarhaüszõket és ezek magyartarka keresztezésû, úgynevezett F-1-es növendék üszõit.

    Mindkét major esetén (20-as és 22-es) jól megfigyelhetõ a Ny-i irányú védõfásítás, a mezõvédõ erdõsávok szél elleni, deflációt meggátoló korszerû változatának kétszáz éve alkalmazott elõde.

Az eredeti utunkat ÉK, majd egy törés után közel É-i irányban folytatjuk. A 22-es majori elágazástól 4 km-re átkelünk az Élõvíz-csatornán.

    A mezõhegyesi Élõvíz-csatornát 1889-ben ásták a cukorgyár ipari vízellátása céljából. A Marosból Aradnál kiágazó mesterségesen szabályozott és Battonya határában hazánkba lépõ csatorna a környék belvizeit is összegyûjtve Nagylaknál tér vissza az anyamederbe.

A 73-as majorban megpihenhetünk, az itteni vegyesboltban vásároltakat a parkban elhelyezett asztaloknál elfogyaszthatjuk, és közben vessünk egy pillantást a védett fa haranglábra. Ha rövidíteni akarunk, akkor a majorból K-i irányba kiinduló egykori aradi úton mehetünk a zabostornyok egyikéhez.

Menjünk tovább közel É-i irányba, utunkat balról szilvafákkal szegélyezett mély árok kíséri 1,6 km hosszon. A Cigánykának nevezett kis erdõt elhagyva, jobbra, K-re fordulunk, és megpillantjuk az 1 km-re levõ Rajta-erdõt. Annak D-i oldala mentén elhaladva, a DK-i sarkánál, a volt kisvasúti töltésen ÉK-i irányba fordulunk, mígnem 500 m megtétele után a 67-es majorba jutunk. A majorban jó minõségû ivóvíz található egy kútnál.

    A 67-es major elõtt, az ellipszis alakú futópályán egy ugyancsak ellipszis alakú erdõ van. A major mögött pedig egy kifli alakú véderdõ húzódik, hogy felfogja a szelet az állomány érdekében.

Felfrissülve induljunk el Ny-i irányba az erdõ felé, rövidesen egy jól kitaposott gyalog-, illetve kerékpárösvényt találunk. Ezen az ösvényen haladva jobb oldalon a Száraz-eret fedezhetjük fel, amint vize megvillan a sûrû lombú nyárfák, juharok és tölgyek között.

    A Maros folyó évmilliók alatt a Tiszántúl DK-i részén több ezer km2-es törmelékkúpot hozott létre. Nagy árhullámok idején az anyamederbõl kilépõ víz megkereste régi folyásait, és az õsmedreket" vízzel töltötte föl. Ezek az események az 1940-es évek elején hatalmas elöntéshez vezettek, de hasonló következménnyel jártak az 1970-1979. évi csapadékos télutók és nyárelõk.

    A Száraz-ér ezeknek az elhagyott medreknek egyik ma is élõ, de csatornaként szabályozott ága. Hazai vízgyûjtõje ezer km2-t meghaladja, de Romániából, Arad-hegyaljáról is fogad mintegy 1,6 m3 vizet másodpercenként.

300 m megtétele után egy erdészház romjait találjuk. Boltíves pincéje még a forró nyárban is hûvös borzongással ásít felénk. Az erdészháztól jobbra, É-ra ösvényen haladhatunk a Száraz-érhez, ahol kis imbolygó gerendahíd vezet át a víz felett. Csak azok próbálkozzanak meg az átkeléssel, akik nem szédülnek, és az egyensúlyérzékük is megfelelõ.

    A környék, a víz, a tájék maradásra csábítja a turistát. Ne éljünk azonban vissza a természet hívó szavával, mert ez a rész itt vadkacsák, szárcsák, vizicsirkék kedvenc helye, de van itt õz, dámvad, sõt az utóbbi idõben vaddisznó is. Az erdõ a természet temploma, legyünk tehát méltók hozzá, mert csak annak mutatja meg rejtett szépségeit, aki csendesen szemlélõdik.

    A Száraz-ér mentén mindkét irányban kellemes sétákat tehetünk. Utunk során óriási tölgyfával, elpusztult faluhelyekkel és kápolnával találkozunk.

A Rajta-erdõben tett séta után a 67-es majorhoz térjünk vissza, és DNy-i irányban, a volt kisvasút töltésén (a majortól 2 km-re) elérjük az aradi út keresztezõdésétõl Ny-ra levõ zabostornyot. Továbbra is DNy-nak tartunk, átkelünk az Élõvízen, és a hídtól 1 km-re, jobbra a 65-i ménesistállóhoz fordulhatunk be. Mezõhegyesi félvérek vemhes kancái és csikói láthatók itt.


A mezõhegyesi ménes

Fotó: Boross L.


A ménestõl az eredeti utunkon még 1 km-t teszünk meg a mezõhegyes-battonyai vasútvonalig. Az átjárótól balra a peregi vasútállomás, és tõle 200 m-re az Európában egyedülálló, sajnos 1979-ben kiégett Gluzek-féle elevátormagtár áll. Most már burkolt út vezet az 57-es majorba, a peregi kerület központjába. Itt vásárolhatunk, és a tölgyek alatt pihenve, a magtárat, a közeli haranglábat, a komlószárítót és az egykori intézõi parkot vehetjük szemügyre. A fasorral szegélyezett bekötõ út a mezõhegyes-battonyai közútra vezet ki. A két út szegletében az 55-ös erdõben is áll egy zabsilótorony, annak keleti szélében. A közúton K-felé (Battonya irányába) fordulunk, és 2,5 km után a 48-as erdõhöz érünk. Az erdõ K-i végétõl továbbra is K-i irányba vezet a 9/3-as túra.

Az erdõ K-i szélén 50 m-re találjuk a mezõhegyesi Feneketlen-tavat.

    A tó az emlékezetes 1962. évi mezõhegyesi gázkitörés következménye. A kráter átmérõje 55 méter, mélysége még nem ismert. A fúrótorony hõ hatására meglágyult, és a tartóival egyetemben a kráterbe süllyedve égett. Ma a csendes táj a horgászok és az inni járó õzek, dámok birodalma.

Az erdõ mellett letérve D-re a mûútról a 48-as méneshez jutunk. Itt egy-hároméves korú kancákat és ménescsikókat tartanak. A ménes területén láthatunk külsõ kemencés, dongaboltozatú pincelakot.

Nyugatra indulva kiérünk egy régi kisvasúti töltésre, és 2 km után a 47-es majorba megyünk be. Italbolt, vegyesbolt, telefon és buszjárat. A majort D-i irányban elhagyjuk, és ÉNY-ra fordulva az évszázados hársak és kõrisek alatt vezetõ úgynevezett óperegi úton 3,5 km után, balról a 39-es majort érintjük.

    A majormúzeum a közeljövõben nyílik meg, ahol a mezõhegyesi régmúltból agrárgazdasági és építészeti relikviákat, néprajzi emlékeket mutatnak be majd: kandli, kisvasút, zabostorony, supa, barakk, gazdalakás, iskola, tanyás kamra, trift, füstölõ stb.

Mezõhegyes felé továbbra is a hársakkal és kõrisekkel szegélyezett úton haladunk. 2 km-re, jobbról a csónakázásra is alkalmassá váló horgásztavat a Béka-tót látjuk. Balról az ómezõhegyesi út csatlakozik hozzánk. Jobbról a strandligethez érünk.

    A strandligetben ritka szép fákat: tulipánfát, keskeny levelû tölgyeket, juharféléket és a tû és lomblevelû fák közötti átmenetet képezõ ginkgobilobát, páfrányfenyõt, 100 éves szürke nyárfákat láthatunk. A ligetben levõ strandon kívül említést érdemel a víztorony.

A Kozma Ferenc nevét viselõ utca védett hársfáinak lombfolyosója alatt a sorompóhoz, majd néhány száz méter után a Városházához, illetve a vasútállomáshoz érünk.


A fejezet tartalma - A könyv tartalma - KVTE

Következõ túra: 9/2 Mezõhegyes - 81-es major - Néplavór - aradi híd - Tótkomlós
Elõzõ rész: 9/É Mezõhegyes természeti viszonyai és története
Következõ fejezet: Túrák a Békés-Csanádi löszháton
Elõzõ fejezet: Sárréti túrautak



Körös-Sárréti Útikalauz (Kondoros, 1984)    ©   Szerkesztette: Goda Péter és Köteles Lajos.
HTML: Vidovenyecz Zsolt, Körösök Völgye Turista Egyesület. 1999.